2015. február 24., kedd

A.O. Esther- Gombnyomásra 2.

Nekem valahogy mindig fontos az, hogy milyen körülmények között és hangulatban kezdek el olvasni egy könyvet. Sajnos mostanában az életem hatalmas fordulatot vett, így nem hogy írni, de olvasni se nagyon volt időm. Ezért elnézést kérek. Remélhetőleg most majd rendbe jönnek a dolgok körülöttem és mindenre lesz időm, ami fontos nekem. Nos persze Eszter könyveit mindig szívesen olvasom bármilyen hangulatban is legyek, mert tudom, hogy mit várhatok tőle és, hogy azt meg is kapom :). Ezért sose kezdek bele félve, még akkor sem, ha új történetről van szó.. tőle jöhet bármi. Tavaly nyáron jelent meg ugye a Gombi első része, amire már nagyon kíváncsi voltam akkor és amikor megkaptam szinte azonnal beleszerettem. Eszternek abszolút nem okozott gondot egy olyan disztópiát megírni, amiből valóság is lehet, ha így halad a világ ( tuti fentről súgnak neki ) :). Ez a történet is belopta magát a szívembe a szereplőkkel együtt. Most pedig már túl vagyok a második részen is és ez az érzés  csak fokozódott bennem. A Gombi 2.- őt karácsony tájékán kezdtem el olvasni amikor is eléggé romon voltam, akár testileg, akár lelkileg is. Éppen édesanyámékhoz tartottam, a buszon kezdtem bele és már az első pár oldal megkacagtatott. Gondoltam is magamban, hogy ez nem lehet igaz...az előbb még fáradtságomban és kimerültségemben a buszra várva potyogtak a könnyeim, most meg itt ülök kezemben Eszter könyvével és kacagok ( mellesleg a sofőr furán is nézett rám :D ). Így aztán ez a rész számomra még inkább különleges. Akkor nézzük csak miről is szól:

Ebben a részben kissé szétszéled a társaság és mindenkiért volt miért izgulni. Mia és Russel ugye Talbot házában köt ki, rabságban persze. Nos a manusról én eddig is tudtam, hogy elmebeteg, de most meg is bizonyosodunk róla, hogy tényleg az, és nem is kicsit. Na de Russelnek és az ő leleményességének köszönhetően sikerül megszökniük és az ember összes vagyonát lenyúlniuk :). Hiába, nekem is szükségem lenne egy Russlere :D. Eközben Liamék a börtönben raboskodva várják, hogy szabadjára engedjék őket a dzsungelbe a katonák, ahová a manipuraiak odacsalták a mutánsokat, hogy senkit ne hagyjanak életben. Persze a srácoknak jó kis tervük van a szökésre, de a birtokon élők ebből mit sem sejtenek hiszen a városiak levetítik nekik a mészárlást így mindenki gyászol. A kétségbe esett Stella, Ryannal Manipurába készül, hogy segítsen a még életben maradt testvérén Russelen és Mián, de még csak nem is sejti, hogy mi vár rá. Miáék a sikeres szökés után egy házat bérelnek Talbot elkobozott pénzéből és házaspárnak adják ki magukat, mivel még a kijárási tilalom miatt nem mehetnek haza a birtokra és be kell olvadniuk a környezetbe :). Rengeteg
kalandban lesz részük, többek között lesz afférjuk a szomszédsággal, Mia újra találkozik az édesanyjával és húgával, Russel pedig felfedezi a lány segítségével, hogy a városnak vannak jó és praktikus találmányai is :). Mindeközben jobban megismerik és megszeretik egymást, még jó kis kalamajkába is keverednek a végén, amiből majd csak Liamék segítségével tudnak kimászni. Mia persze továbbra is küzd a démonaival, de Russel megpróbál mindenben segíteni neki, főleg hogy leküzdje a pánikbetegségét. A lány álmában többször megjelenik a halott tudós Doctor Cohen és segíteni próbál nekik, hogy mit keressenek ahhoz, hogy sikerüljön megtörni a mostani önkényuralmat Maripuraban. Ez persze rengeteg kérdést vet fel, de Russel dolgozik egy terven. Liamék megszökve a mutánsok elől hazafelé veszik az irányt, de útközben elhagynak egy csomagot, ami rendkívűl bosszantó számukra, más kérdés, hogy mindehhez Mia mit fog majd szólni :D. Mindenki örömmel fogadja őket, hiszen azt hitték meghaltak a mészárlásban a többi emberrel együtt, csak reménykedtek benne, hogy nem. Amíg a fiúk kipihenik az utat, közben Manipurában a kis Stella egy olyan történésnek lesz áldozata, ami minden nő rémálma... sajnos Ryan nem az az ember akinek ő gondolta és csúnyán elbánik szegény lánnyal. Szerencse, hogy Stellában van annyi erő és bátorság, hogy megszökjön a fiútól és egyenesen a dzsungelbe veszi az irányt, de még nincs tudatában azzal,
hogy lelkileg teljesen összeomlik és ideg összeroppanást kap,  majd Liamék így találnak rá. Fogalmuk sincs mi történt a kishúgukkal csak azt látják, hogy a mindig életvidám lány teljesen magába zárkózott és depressziós lett. Mondják ilyenkor, hogy az idő, minden sebet begyógyít...ez igaz is, de persze az sem baj, ha egy olyan férfi mellet találjuk magunkat mint Dylan :). Igen végre az ő szerelmük is kibontakozik. Már annyira vártam, persze nehogy azt gondoljátok, hogy olyan könnyen jutnak el az érzelmeik kinyilvánításához, az túl könnyű lenne :). Előtte még futnak pár kört és végül Dylan nagymamájánál lesz elég bátorságuk, hogy bevallják, mit éreznek a másik iránt. Azért azt még hozzá tenném, hogy Ria mama nagyon sokat segít Stellának feldolgoznia a vele történteket. Ő egy igazi belevaló nagyi :). És a lány még egy új barátra is szert tesz az Angyaldombon, ő nem más, mint Max, egy kölyökhiúz :). Amint látjátok minden szereplőnek megvan a maga harca, akár az ellenséggel, akár egymással, sőt még néha saját magukkal is. Ezt szeretem Eszter könyveiben, hogy a szereplői által, mi is átesünk egy tanulási folyamaton és nem csak egy izgalmas, érzelmekkel és kalandokkal teli történetet kapunk, hanem sokszor a valóságot is...egy életszemléletet vagy egy rossz tapasztalatot, amin bármelyikünk áteshet és tanulhat belőle. Gondolok itt akár a Stellával történtekre, vagy Mia pánikrohamaira, az érzelmi vívódásokra. Megmutatja nekünk, hogy
milyen egy igazi család amikor összetart, mit meg nem teszünk az igaz szerelemért, amit a valóságban sajnos kevesen találnak meg a mai világban. Ugyanakkor ott van a gonoszság, a hatalomvágy és a másokon való uralkodási vágy, ami szintén jellemző erre a világra, amelyben élünk. Szóval Eszter úgy látszik te tényleg mindegy, hogy milyen könyvet írsz, legyen az fantasy, disztópia, romantikus sőt néha horrorisztikus regény, mindig megállod a helyed :). Úgyhogy bármit is írsz a közeljövőben én biztos, hogy veled tartok a kalandban :). De előbb a Gombinak szeretném a folytatását mielőbb :) :D. Mert a vége....hmmmmm!!!

Nikusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése