2014. augusztus 26., kedd

B.B. Vayk: A fekete láng ura- Vízgömb

Ez a könyv különleges lett számomra, nem csak azért, mert a történet lebilincselő és imádtam minden sorát, hanem a hozzám kerülése miatt is. Egyébként is imádok írni, de amikor az emberrel ilyen dolgok esnek meg, akkor rájön, hogy még érdemes is. Sok bloggernek ez lehet nem nagy szám, ha ajándék könyvet kapnak, hiszen vannak olyanok akik szerintem rendszeresen kapnak recenziós példányokat. Én még nem tartozom közéjük éppen ezért, boldoggá tett amikor B.B. Vayk írónő rám talált és kiadóján keresztül felajánlott nekem egyet a könyvéből :). Először fogalmam sem volt hogy mivel érdemelhettem ezt ki, aztán pár üzenetváltás után kiderült, hogy megtetszett neki a blogom és kíváncsi lett a véleményemre én meg természetesen igent mondtam, naná :D. Úgyhogy kedves Beatrix, íme az értékelésem a fantasztikus mesédről, ami teljesen levett a lábamról.


Kis ízelítő: 
Abban a korban, amikor a Természet Fenséges Erői - a Nap, a Szélkirály, az Éjszaka vagy akár a Felhőkirálynő - még a földön járnak, fellángol az ősi háború Tűz és Víz között. Tűz, mind között a leggonoszabb Természeti Erő, elrabolja Víz legféltettebb kincsét. Ezzel a felhők birodalma elveszíti a vízfakasztás képességét: felborul a Természeti Erők ősi egyensúlya, és pusztító szárazságra ítéltetik az emberek világa. Robert Ground, egy fiatal halandó békésen éli unalmas napait egy egyszerű faluban. Aztán hirtelen minden megváltozik: Tűz az ő életét is romba dönti. A fiú útra kel, hogy megtudja, miért. Társául szegődik egy gyönyörű lány, akiről Robert nem is sejti, hogy valójában a legsötétebb lelkű tűzfajzat, aki kegyvesztetté vált uránál, és szörnyű küldetést vállalt, hogy bizalmát visszanyerje. Vándorlásuk során rejtélyes lények kísérik őket, akikkel együtt bejárják a Természeti Erők világának legfényesebb és legsötétebb vidékeit. És amikor kirobban a fekete láng pusztító háborúja, Robert nem csupán a legfőbb gonosszal találja magát szemben, de megismeri múltjának hihetetlen titkát is... 

Mikor először elolvastam, hogy miről is szól a könyv, szinte azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Biztos nem mondok újat azzal, hogy én imádom a Tündéreket, hiszek is bennük, ezáltal a természetet is és mindent
ami ezzel kapcsolatos. Nagyon kíváncsivá tett, hogy milyen lehet a Természeti Erők világa, mivel hasonló történetet még csak nem is nagyon olvastam, maximum még gyerekkoromban mesékben. Az biztos, hogy az írónőnek sikerült egy fantasztikus világot felépítenie, nálam ötösre vizsgázott :). Akkor nézzük a történetet:
Robert élete fenekestül felfordul, amikor látja édesapját meghalni. Nem elég, hogy gyerekkorában édesanyját korán elveszítette és apjával sem volt felhőtlen a viszonya, erre azért még ő sem volt felkészülve. Nem érti, hogy a leggonoszabb Természeti Erő Tűz, miért tört az életükre és vette el édesapja életét, ezért hát útnak indul, hogy kiderítse mi és miért történt valójában. Eközben lent a föld alatt, Tűz birodalmában a legszebb egyben legkegyetlenebb tűzfajzat Marian, a gonosz egyik főbizalmasa és szolgája, irgalmat nem ismerve kínozza a népet és gyakorolja rajtuk erejét. Viszont elkövet egy végzetes hibát ami miatt kegyvesztett lesz és száműzetésbe kerül. Kap azonban egy feladatot, amelyet ha teljesít visszanyerheti ura bizalmát. A küldetés nem más, mint Robert Ground életének kioltása. Hahh, Marian persze nevetve áll a dologhoz, hiszen lételeme a gonoszság, így nem is gondolja a sors milyen kegyetlen tréfát űz vele, kezdetét veszi hát kettejük közös útja tele kalanddal és felfedezéssel. Robert először értetlenül néz a lányra, akinek a szépsége teljesen megbabonázza, illetve arrogáns viselkedése felkelti a fiú érdeklődését, mert úgy érzi, hogy a lány titkol valamit. ( Nagyon jól érzi ). Kalandjuk első helyszíne a Felhőkirálynő birodalmába vezet, ami nekem kicsit olyan volt, mint a mennyország. Útközben melléjük szegődik egy tűzfermad, Gider, akit egyenesen imádtam
a bugyutaságával együtt és egy esőparipa, Fény, akit  kezdettől fogva különleges kapcsolat fűz Roberthez. Természetesen Gider és Marian kiléte, hogy ők valójában tűzfajzatok az rejtve marad a vízlények és halandók előtt, így senki nem tudja, hogy valójában ők a gonoszt szolgálják. Kis huncutság :). A Felhőkirálynő birodalma egyszerűen lélegzetelállító, az írónő olyan gyönyörű helyszínt tár elénk, hogy élvezet beleképzelni magunkat. Nekem olyan, mint a mennyország, kisebb extrákkal. Na nem mintha Tűz birodalmát nem mutatná be fantasztikusan...eléggé hasonló a Pokolhoz, de ott nem érezném olyan jól magam, mint a Felhők Birodalmában :). Na de vissza a történethez. A királynő egy nehéz feladattal bízza meg a fiút, mégpedig, hogy szerezze vissza kincsüket, a Vízgömböt a gonosztól, amit nagyon ocsmány módon ellopott. Ez a létezésükhöz  igen fontos, abban rejlik az életerejük, és enélkül az egyik leghatalmasabb Természeti erő, Víz hamarosan meghalhat, illetve az emberek világa is pusztító szárazságra ítéltetik. A fiú először nem akarja elvállalni mondván ő csak egy egyszerű halandó és bár szereti a kalandokat, Tüzet még ő sem képes legyőzni, még ha apját meg is szeretné bosszulni. Aztán mégiscsak vállalja, mert a királynő bízik benne és azt mondja neki, hogy csak ő képes legyőzni, így társaival nekiindul a hosszú útnak. Kalandjuk először a Napkirály birodalmába vezet, ugyanis Tűz legyőzéséhez szüksége van egy-két segédeszközre, és ezeket csak a Természeti Erők világában találhatja meg :). Itt nem kevés veszély vár rájuk, mert Őfelsége nem csak nem szereti a betolakodókat, hanem egyenesen börtönbe is veti őket, Marian kivételével, akit magának akar
megtartani. Nos bocsánat a megfogalmazásért, de Napuram ugyan csak egy felfuvalkodott hólyag :D. Imádom, de hogy ennyire beképzelt legyen valaki? Na neee :D. A fiú itt is számos próbatételen esik keresztül, de végül a dolgok elég jól alakulnak és gazdagodik két újabb baráttal, akik az út során többször segítik a bajban ők, Choky napó és Dili napó, nagyon édesek :). Kalandos utazások, tele csodával és kihívással. Robert nem is sejti, hogy aki a legnagyobb veszélyt jelenti számára éppen vele tart... igen ő nem más, mint Marian, aki iránt még lassanként gyengéd érzelmeket is kezd táplálni. Útjuk során sok rejtélyes és veszélyes lénnyel találkoznak, akikkel meg kell küzdeniük, na jó főleg a fiúnak. Megismerjük az Óceánkirálynőt, a Szélkirályt és leányát, a Napkirály gyermekeit és persze Tűz fattyait is. Marian nem hagy ki egyetlen alkalmat sem feladatának beteljesítéséhez, de sosem jár sikerrel...ez valahol még nagyon nagyon mélyen megnyugtatja, de eleinte leginkább bosszantja, mert nem akar tudomást venni a benne életre kelő érzésekkel a fiú iránt. Az írónő nagyon szépen mutatja be a lányon keresztül azt a tanulási folyamatot, amit csak szeretettel képes felszínre hozni az ember. Ő a legkegyetlenebb perszóna akiről valaha is olvastam, mégis felkeltette az érdeklődésemet. Megmondom őszintén a könyv elején nem gondoltam volna, hogy ez a nő valaha képes lesz jót cselekedni :). Inkább csak bíztam és reménykedtem benne. Tetszett ez a szál a történetben, mert megmutatta, hogy mire képes az igaz szerelem...még a legsötétebb lelkű tűzfajzatot is megszelídít :). És úgy, hogy közben nem is sejtette azt, hogy minden egyes rossz cselekedete után egyre rútabb lett egy átok miatt. Viszont, ahogy csúnyult kívülről, úgy tisztult belülről :). Ez igazán jó :). Tűz birodalmában igencsak nehéz dolga van Robertnek, ide már egyedül indult útnak, mert rájött Marian sötét titkára és elküldte a lányt. Tűz persze alig várja, hogy megküzdhessen a fiatal férfival aki eddig akadálytalanul vette a próbákat s akiről
közben kiderült, ki és mi is ő valójában, ez persze csak még jobban felcsigázta a gonoszt. Aztán hirtelen kirobban a háború az ősi ellenségek között, mert a vízlények is Robert segítségére sietnek...kiderül ki az igaz barát és ki az ellenség. Robert valóban olyan erős-e hogy legyőzze a legfőbb gonoszt? És vajon Tűz tényleg
legyőzhetetlen, mint ahogyan azt gondolja magáról? Egy tűzfajzat valóban képes-e az igaz szerelemre és még a saját életét is kockára tenné? Mindezt megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet, ami egy tetralógia első része és higgyétek el izgalmas kalandokban lesz részetek. Én volt, hogy nevettem, izgultam, sírtam és sokszor lúdbőröztem közben :)... na jó bevallom, a vizek is levertek párszor :).
Nem igazán szeretném leírni az egész történetet, meg persze lelőni a poénokat, de azt viszont nagyon, hogy sok emberhez eljusson ez a könyv, mert tényleg nem csak egy egyszerű fantasy regény, legalábbis nekem nem. Egy kalandos, indulatos, érzelmekkel, vívódásokkal és olykor kudarcokkal, veszteséggel teli mese, ami beszippant az elején és te csak sodródsz egészen a végéig, mert nem bírod letenni, kivéve ha muszáj...és a végén sem lök ki magából egyszerűen csak elfogynak a lapok és te csak ülsz ott a kanapén kezedben a könyvvel és azon gondolkodsz, hogy most rossz példányt kaptál amiből kimaradtak a további fejezetek.... vagy a postás titokban kitépkedte az utolsó oldalakat? Hmmm...csak nem, de nem lehet így vége...hol egy varázspálca? Plusz fejezeteket szeretnék idevarázsolni :). Nem viccelek... :D 
Hát kábé ilyen hatással volt rám a könyv... remélem hamarosan olvashatom a második részt, mert már tűkön ülök :D. Addig is, hogy még jobban felkeltsem érdeklődéseteket, belinkelem a könyv trailerét, ami szerintem ütősre sikeredett és a zenei aláfestéstől libabőrös lesz mindenem :).
B.B.Vayk- A fekete láng ura

Nikusz voltam :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése