2013. december 4., szerda

A.O. Esther - A mennyország kulcsa

Amikor Eszter könyveit elolvasom utána napokig nem térek magamhoz. Egyszerűen nehéz kiszakadnom ebből a világból, amit ő megteremt nekünk, beszippant és nem ereszt, megzaboláz. Olyan érzéseket ébreszt bennem, amiket nehéz megmagyarázni. Ilyenkor úgy érzem újra élek csak egy másik világban, nem tudom, hogyan éri el azt, hogy én is a könyv szereplőjének érzem magam, de így van. Vagyis tudom, ő egy nagyszerű író, akinek Isten adta tehetsége van ehhez. Nagyon szeretem, ahogyan ír, ilyen érzelmekkel teli olvasmányt ritkán tart az ember a kezében. Az egész könyvet átjárja a hit és a szeretet. Azért is szeretem a történeteit, mert van valóságalapja, mondanivalója, ez nem csak egy fantasyregény, angyalokról, bukott angyalokról és szerelemről, hanem egy könyv,amely sok mindenre felhívja a  figyelmünket és tanít bennünket...például, hogy egy gonosz mágus is képes lehet a szerelemért bármit megtenni vagy, hogy hiába történnek velünk rossz dolgok a hitünket soha nem szabad feladnunk, hinnünk kell az idők végezetéig, mert igen is semmi sem történik véletlenül, mindennek meg van a maga oka és mindenkinek végig kell járnia az útját, amit választott. Megmutatja, hogy a szerelem mi mindenre képes és, hogy olykor a legváratlanabb pillanatban csaphat le ránk, akár olyan személlyel, akire nem is számítunk. Aztán, hogy a halál után is van élet, hiszen a lélek tovább él. Amikor ezekről olvasok a könyvben a szívem megtelik szeretettel és hittel, mert ezeket én is így gondolom. Ez a rész persze megint felülmúlta az előzőeket, nekem ez a személyes kedvencem és nem csak azért mert a szerelmesek végre egymáséi lettek / vííííííííííííí :))))))))) /, hanem mert irtó humorosra, szenvedélyesre, izgalmasra  és tanulságosra sikeredett. Majd a bejegyzés végén megosztok veletek pár kedvenc idézetet is :). Akkor most térjünk a lényegre :).

A negyedik kötetben nagyon sok új szereplővel és helyszínnel ismerkedünk meg. Bírom Eszterben, hogy ő nem csak úgy kitalál dolgokat, hanem utána is jár, tehát a szereplőinek, helyszíneinek van kicsi valóságalapja is és szerintem ez fantasztikus mert, az olvasó így még jobban azonosulni tud a karaktereivel és világukkal. 
Sophiel ebben a részben, már igazi amazonná vált a szememben. Természetesen itt is sikerül magába bolondítania és az ujja köré csavarnia törpéket, vikingeket, egy farkast és még sorolhatnám, de ezen már meg sem lepődünk, hiszen ő most már nem csak gyönyörű, okos, jószívű és tisztalelkű, hanem igazi harcos is, magyarán egy igazi férfi ideál :). A tüzes táncától még nekem is elállt a szavam, teljesen magam elé tudtam képzelni és még az én szám is nyitva maradt, az ezt követő résztől pedig még a szemeim is bepárásodtak, de erről nem árulok el részleteket, majd meglátjátok :P. Na jó csak annyit, hogy végreeeeeeeee :) és hogy
Eszternek sikerült nagyon szép irodalmi kereteken belül, de hatásosan megírnia a szerelmesek egymásra találását, az eljegyzésről már nem is beszélve ;).  Elijah még mindig nagy szerelmem, a férfiassága, rátermettsége és bölcs gondolatai miatt *-* hmmm...kicsit elkalandoztam :) viszont Bardo is befészkelte magát mellé, akinek egyenesen imádom a humorát és hogy mindenből képes viccet csinálni még a legkritikusabb helyzetben is,de amikor meg kell akkor igazi férfi, harcos és jó barát. Illetve a negyedik kötetben megismerkedhetünk két barbár vikinggel a Björnsson fivérekkel Erikkel és Refillel, na közülük Erik is belopta magát a szívembe, nem is kicsit :P néha egy igazi tuskó, de hát mi nők persze egyenesen odavagyunk az ilyen típusokért. Ők igazi szövetségeseik lesznek az Angyalainknak. Na jó Erik egyszer-kétszer kihúzza a gyufát, amikor Sophielre hajt, de ezen felül tényleg igazi harcostárs és jó barát :). A törpék annyira nem is gonoszak, mondjuk nem is ismerjük meg őket nagyon, de azt levágtam, hogy amiből hasznot húznak, azért
bármit megtesznek. A szépséges Angyallányért persze ők is oda voltak meg vissza :).Az óriásoktól kicsit megijedtem, de aztán rájöttem, hogy ők hatalmasak ugyan, de szerintem nem túl okosak :). Joshua egyenlőre menthetetlennek látszik, ami a hite vesztettséget jelenti, de reméljük az ötödik részre megjön az esze és talán újra rátalál a szerelem is. Kibontakozóban van viszont egy új szerelmi szál is a történetben, méghozzá Machiel és Ariel között. Az angyallány Ariel miatt száll alá, de a férfi egyenlőre még magának is csak nagyon nehezen vallja be, hogy fontos neki a lány. Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert mindkettejüket nagyon megkedveltem. Gábriel szerencsére ebben a részben kezdi visszanyerni az erejét, Astridnak a boszorkánynak és angyaltársainak köszönhetően, így vele is többet találkozhatunk. Bár Arshamonnal a testében új tulajdonságai lesznek, többek közt a testi vágyak szabadjára engedése és a hirtelen harag, amit egyenlőre ő nem tud hova tenni, de én nem bánom :). Arshamon továbbra is a hatalmat akarja megszerezni
bármi áron és persze Sophielről sem mondott le...miért is tette volna,beteg az agya :). Őt továbbra is utálom bármennyire is van a szépséges Gábriel testében, én nem kerülök a hatása alá, nem úgy mint a buta Mizariel, háhh úgy kell neki. A mágust eddig is bírtam, de ebben a részben kifejezetten megszerettem és remélem az ő számára is lesz boldog befejezés, bármennyi gonosz tettet is hajtott végre, benne valahol mindig ott bujkált a másik oldal is. Egy szó mint száz ez a negyedik kötet aztán tartogat még számunkra meglepetéseket és izgalmakat. Én nagyon sokat nevettem, sírtam, olykor megbotránkoztam és felháborodtam, de tanultam is belőle. Úgy hogy kedves olvasó kösd fel a gatyát, mert ha egyszer elmerülsz benne, nem akarsz majd a felszínre törni.

És akkor pár idézet a könyvből,amivel szeretném megmutatni miért is szeretem annyira Eszter írásait és gondolatmenetét, de mindenki csak saját felelősségre olvassa el őket :).

1. "- Már hazaértem, Elijah...-mondta, de nem tudta befejezni a mondatát, mert a Sötét Angyal hozzá lépett,  a karjába zárta és szenvedélyesen megcsókolta. Teljesen egymásba feledkeztek, és Sophiel úgy érezte, hogy lelkében felragyogott a nap. Elijah volt az ő napja, aki miatt értelmet nyert az élete. Aki mellett rácsodálkozhatott a világ szépségére és az emberi érzelmek sokszínűségére. "

2. "- Borzasztó volt látni mennyire retteg...és én nem gyógyíthattam meg. Vajon miért félnek ennyire az emberek?
- Mert nem tudják, mi vár rájuk odaát - simogatta meg a lány Ariel hátát-, és ez nagyon félelmetes lehet. Képzeld csak el. Azt gondolják, hogy meghalnak, és attól kezdve nem léteznek többé. Az elégetett vagy elásott holttestek sorsával azonosulnak, nem a lélekkel, amely a halál pillanatában eltávozik. "

3. "- A halandók világában sosincs nyugalom, ezt hiába várod. Ők tanulni jönnek ide, és a fejlődési folyamatnak ára van. Súlyos ára, ami mindenkit megvisel. De az életnek nem lenne értelme, ha mindig minden csak móka és kacagás lenne. Tetszik vagy sem a hullámhegyekhez hullámvölgyek kellenek, hogy az emberek becsülni tudják a jót. A fény nem létezik sötétség nélkül. Egyensúly van a világban. "

4. "-A szívünk önálló életet él. Olykor olyasvalakit szeret, akit nem kéne, máskor pedig azt gyűlöli, akit szeretnie kéne. Megzabolázhatatlan, akár a tengeri tajték vagy a tűz lobogó lángja. Sosem fogsz tudni uralkodni felette."

5. "- Halálról álmodni amúgy is jót jelent.
- Jót?
-Igen. Az álmunkban a halál sosem valami sötét, tragikus esemény előhírnöke,  hanem épp ellenkezőleg: az új életet és a születendő jót jelképezi, ami ránk vár."

6. "- Az a baj, hogy szerelmes vagyok belé - mondta halkan Elijah.
- De miért baj ez?
- Mert annyira szeretem, hogy néha már fáj. Féltem őt az ellenségeinktől, az éhes férfiszemektől, a féltékeny nőktől, a veszélyes helyzetektől és időnként önmagától. Olyan ő nekem, mint valami törékeny kincs, amit legszívesebben elrejtenék a világ elől, noha tudom, hogy akkor fényét vesztené."

Utoljára pedig egy kis csemege, hogy nektek is bepárásodjon a szemetek ;) :P

7. " A testük táncba kezdett, s úgy olvadtak egymásba, mint az aranyló napsugarak. Sophiel már nem érezte a fájdalmat. Úgy kapaszkodott Elijah vállába, mintha soha többé nem akarná elengedni. Apró keze tehetetlenül siklott le - fel a széles vállakon, erőtől duzzadó karokon, melyek őt ölelték. Testét elöntötte a forróság. Borzongató gyönyör járta át minden porcikáját. Halk sóhajokkal kísérte a férfi egyre szenvedélyesebb mozdulatait, és mint egy fuldokló úgy csókolta a Sötét Angyal szép száját."

Nicosia

3 megjegyzés:

  1. Az értékelésed elolvasnám, de nem fogom, mert tuti megbánnám. :) Majd a könyv után. :) A képeid nagyon tetszenek, de csajszikám, a blog kinézetéről el kellene társalognunk.

    VálaszTörlés
  2. Pedig most abszolút spoilermentes szerintem :) de te tudod. Eszternek nagyon tetszett *-* :). A blog kinézete most lyen,még nincs kész, képeket is fogok kitenni, nem akartam most ilyen csiricsárét :). Különben is tél van,majd tavasszal kivilágosodunk,de azért mailbe írd le a véleményed ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olvastam már olyan spoilermentes bejegyzésed, amiben lelőttél nekem egy fontos poént, úgyhogy majd később leolvasom, jó? :)
      Ám képzeld mit hozott a Miku! Igen, Eszter könyvét! ^_^ Holnap meg is köszönöm neki, meg írok majd neked is levelet, de most hadd haljak meg egy kicsit, nemrég estem haza. :)

      Törlés