2013. március 31., vasárnap

Interjúm Vivien Hollowayel

Amikor elkezdtem dolgozni a könyvesboltban, ahol most is vagyok, nem gondoltam volna, hogy nem csak ezt a munkát, de a vele járó plusz dolgokat is ennyire megszeretem majd. Aztán hamar rá kellett döbbennem, hogy a könyveknek igenis varázsa van, nem is akármilyen. A könyv nem csupán jó barát, hanem lehetőség is az emberek összekovácsolására. Ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam, hiszen rengeteg új barátra tettem szert általuk. Sasvári Viviennel is így hozott össze a sors, egy közös kedvenc könyvsorozat által ismerkedtünk meg. És szerintem mindkettőnk nevében beszélhetek, ha azt mondom egyikünk sem gondolta volna, hogy ilyen szoros barátság alakulhat ki közöttünk, ugyanis még soha nem találkoztunk személyesen, bár ez remélem, hamarosan megváltozik. Gondolom, már sokan tudjátok, hogy májusban megjelenik első fantasy regénye a Pokoli szolgálat, amely a Pokolháború trilógia első kötete lesz. Mivel nekem már volt szerencsém elolvasni, ennek örömére kaptam is az alkalmon, hogy feltegyem neki a kérdéseimet, amelyekre ő nagyon szívesen válaszolt. Fogadjátok szeretettel interjúmat Sasvári Viviennel, írói nevén Vivien Holloway-el. 

Kérlek, mondj pár szót magadról, azok kedvéért, akik még nem ismernének!
A nevem Sasvári Vivien, de a blogger világban, illetőleg Molyon, vagy egyéb internetes felületem, csak Wee néven ismernek. Nagyjából tíz-tizenegy éves korom körül kezdtem el írni, és az olvasás mellett, azóta is ez maradt a legnagyobb szenvedélyem. Jó pár éve már Vivien Holloway néven publikálok, a Pokoli szolgálat is ezzel a névvel fog megjelenni.

Mi inspirált téged arra, hogy a fantasy világában írj és ráadásul ilyen ördögi témában?
A fantasyt, mint műfajt, legelőször akkor szerettem meg, mikor anyukám kilenc éves koromban a kezembe nyomta a Harry Potter első részét. Tetszett a világ, az, hogy minden kicsit különleges, és hogy ez olyan természetességgel van leírva, hogy akár velem is megtörténhetne.
Ezt szeretem a fantasyban. A jól felépített fantasy világa olyan élő és eleven, hogy akár le is léphetne a lapokról, és egyszer csak ott találnád magad varázslók, boszorkányok, vámpírok, vérfarkasok között.
Már nem is emlékszem pontosan, honnan jött a Pokol, mint ötlet. Általában nem úgy működik, hogy leülök, és azon gondolkozom, írni kéne egy könyvet, találjunk ki neki valamilyen témát. Van, hogy csak egy párbeszéd részlete születik meg a fejemben a buszon, zenehallgatás közben, vagy egy karakter személyisége, ábrázolása… Ilyenkor általában máson sem jár az eszem. Ha már kicsit összeállt a történet, elkezdem leírni, és meglátjuk, hova lyukadok ki a végén.

A főszereplőidet valós személyekről mintáztad vagy csak úgy megszülettek benned?
A főszereplőim akaratosak. Önálló életet élnek, és ha nem foglalkozom velük, figyelmet követelnek maguknak. Nem mintázom őket senkiről, ők önálló személyiségek.
Általában persze mindig vannak olyanok, akik felfedezni vélik, hogy biztosan erről és erről az emberről mintáztam, vagy egyenesen azt mondják, saját magamat írtam bele a könyvbe. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy nem a szereplők idomulnak hozzám, miközben megírom a történetüket. Ellenkezőleg: én idomulok hozzájuk, én bújok az ő bőrükbe. Nekem ők olyanok, mint a gyerekeim. Így is szoktam emlegetni őket.

Mostanában több olyan regényt olvashatunk, ahol két férfi főszereplő van. Az egyikőjük általában a jó oldalt képviseli, a másik a rosszat. Ez alól a te történeted sem kivétel. A te szíved melyik oldalhoz húz?
Igen, én sem tudtam kikerülni, hogy valamilyen szinten beleessek ebbe a „hibába”, ha mondatom így. A fiúk, Gabe és Berith önmaguktól kerültek a történetbe, ahogy a feszültség sem volt megtervezett, ami köztük és Lil között megfigyelhető.
Valójában nem tudom, melyiknek szurkolok, hiszen más-más okból, de mindkettőt szeretem. Igazából egyikre sem lehetne ráfogni, hogy kifejezetten jó, vagy kifejezetten rossz. Gabriel sem egy szent, angyali mivolta ellenére, sőt! Így elmondhatjuk, hogy lényegében két „rosszfiú” karakterrel dolgozom. Igen, bevallom, bűnös vagyok! Mint a nők többsége, én is szeretem a rosszfiúkat, bár az más kérdés, hogy az életben is a rosszfiút választanám-e ;)

Mondhatni, hogy ez nem egy tipikus romantikus fantasy regény, ugyanis szerelmi szál nem annyira fűszerezi. Ennek van különösebb oka, vagy csak így alakult? Illetve, a későbbi kötetekben ez fog-e változni?
A szerelmi háromszögek mostanában szinte kötelező elemnek számítanak, és bár én is behoztam Berith-t és Gabrielt, mint a két férfit, akik közelebb kerülhetnek Lilhez, nem szeretnék ilyen irányba elmenni. Nyilván kell a szexuális feszültség, lesz is belőle bőven, de nem szeretném, ha ez jellemezné a könyvet. Lilnek lesz épp elég gondja, és bár a két pasinak mindenképpen lesz szerepe mellette, nem a szerelmi szálon lesz a hangsúly.
Ezt nem így terveztem, viszont Lil elég önálló és bizalmatlan női karakter, aki nem szívesen kerül közel senkihez, ugyanis tudja, hogy nem bízhat meg senkiben. Egy ilyen világban nem igazán számíthatunk arra, hogy a rosszfiúk egyszer csak megjavulnak, és hirtelen majd mindent megtesznek a szerelem nevében.
És bár a kötetek folyamán a fiúk folyamatosan Lil közelében lesznek, a bizalmatlanság mindig ott lebeg majd a felszín alatt, ezért sem alakulhat ki olyan lángoló szerelem egyik fél irányába sem. Érzelem mindenképpen lesz benne, de hogy milyen mély, és mennyire őszinte, azt majd a későbbiekben meglátjátok.

Én már tudom, hogy a főszereplődet, Liliant keményfából faragták, mivel nem kevés „kellemetlen” dolgon kellett túlesnie. Szerinted az ideális nő, olyan, mint ő?
Nem feltétlenül. Nem mondom azt, hogy minden nőnek olyannak kéne lennie, mint Lilnek, azt viszont igenis fontosnak tartom, hogy a nők kiálljanak magukért – persze nem abban a kontextusban, amiben Lilnek kell helytállnia.
Olvasni is mindig a vagány, belevaló hősnőkről szerettem/szeretek. Hozzám közelebb állnak, mint azok a női szereplők, akiket meg kell menteni, és akik várják a herceget fehér lovon. Persze az sem rossz, egyszerűen csak nem az én stílusom. 

Milyen fogadtatásra vágysz vagyis, szerinted, hogyan fogják fogadni a történetedet?
Mint minden debütáló író, természetesen én is reménykedem a pozitív visszajelzésekben, ugyanokkor tudom, hogy az emberek ízlése különböző, és biztosan lesznek majd olyanok, akiknek nem fog tetszeni a könyvem. És úgy gondolom, ezzel nincs is baj. Én sem szeretek minden könyvet, sokszor fordult már elő, hogy az emberek nagy része szeretett egy történetet, és én voltak a kerékkötő, akinek márpedig nem tetszett.
A Pokoli szolgálattól nem várom, hogy megváltsa a világot, de ha már annyit sikerül elérnem, hogy kíváncsiak legyetek a második részre, boldog leszek.  :)

Mennyi idő alatt fogant meg benned ez a trilógia?
A történet először egy harminc oldalas kis novellaként kezdte. Öt nap alatt ledaráltam, annyira szerettem. Aztán ültem rajta egy kicsit, végül arra gondoltam, ezek a szereplők, ez a világ megérdemelne egy nagyobb lélegzetű történetet.
Látni fogjátok, hogy az első rész nem zárul őrületes függővéggel, és ez nem véletlen. Amikor befejeztem, még én sem voltam biztos benne, hogy írok neki folytatást, viszont ahogy egyre többet gondolkodtam rajta, egyre inkább kikerekedett a történet. Kell a három rész, hogy valóban minden a helyére kerüljön, és teljesnek érezzem a sztorit.
Tehát valójában nem trilógiaként indult. De Lil és a többiek helyet követeltek maguknak.

Hozzám hasonlóan te is könyvmoly vagy, ez hozott össze minket is. Olvasol most valamit éppen vagy teljesen lefoglal az írás? Ha igen, mit?
Mindig olvasok valamit, bár tény, hogy az utóbbi időben kevesebbet, mint egyébként szoktam. Sok mindene jár az agyam, ha otthon vagyok, és van energiám, inkább írok. Viszont sosem indulok útnak anélkül, hogy legalább egy könyve ne legyen a táskámban. Most éppen az Örök kísértés utazgat velem mindenhova.

Tudom, hogy dolgozol más történeten is. Elárulsz róla nekünk pár dolgot vagy ennek még nem jött el az ideje?
Igen, jelenleg több mindent is írok párhuzamosan. Az egyik szintén egy fantasy jellegű, de inkább mitológiai alapokra épülő regény lesz, a másik pedig, tőlem igen szokatlanul, egy magyar szórakoztató krimi. Utóbbi még nagyon gyerekcipőben jár, nagyjából másfél hete kezdtem el, de szeretnék majd vele is érdemeibe foglalkozni.
És persze a vizsgaidőszak után folytatom a Pokolháború trilógia második részét. Igen, már elkezdtem, sőt a történetszál is ki van dolgozva, de most egy kicsit pihenőre tettem, amíg az első rész ki nem jön, és meg nem látom, mit szóltok hozzá :)

Írás közben mi az, ami ellazít? Gondolok én itt arra, hogy egy bizonyos fajta zenét hallgatsz vagy a teljes csendet szereted?
Ez furcsa, mert általában változó. Van, hogy nem zavar a zene, van, hogy igen. Ugyanis a kedvenc zenéim olykor elterelik a figyelmemet, mert azokra koncentrálok, és nem az írásra. De ha zene, akkor mindenképpen rock, illetve a metál különböző fajtái.
A tévé mindig ki van kapcsolva, mert az határozottan zavaró.

Úgy tudom, tervezel dedikálást a könyv megjelenése után. Lehet már tudni a pontos időpontját? Csak, hogy minél többen elmehessenek.
Szeretnék dedikálást, igen. A pontos időpontot most tárgyalja a kiadó az illetékesekkel, de valószínűleg május közepi hétvégére lehet számítani (11. vagy 18.). Ha minden jól megy, a Westend Libri könyvesboltban tartjuk majd, ott ugyanis van egy kis ismeretségem is, munka kapcsán.

Mit üzensz az írni vágyóknak?
Írjanak ösztönösen és teljes szívvel! Olvassanak sokat, és gyakoroljanak! A legkisebb jegyzet, a legrövidebb novella is remek gyakorlás, nem kell egyből Tolkieni trilógiákkal kezdeni, hiszen nyilván ő sem A Gyűrűk Urával kezdte tizenöt évesen. Azért írjatok, mert szeretettek írni, ne azért mert minden második ismerősötök azt csinálja. Ha úgy érzitek, hogy szétfeszítenek a gondolatok, a szereplők beszélnek hozzátok és már nem a hagynak nyugtot nektek, akkor kezdjetek bele. Lehet persze másképp is csinálni, de szerintem csak így érdemes.

Esetleg szeretnél-e valakiknek köszönetet mondani és, ha igen, miért?
Mindenkinek, akik velem örültek a kiadás hírének, és akik már akkor is olvasták az írásaimat, amikor még csak egy eldugott kis blogon léteztek.
Nektek, akik most olyan sokat segítetek nekem, és foglalkoztok a könyvvel, ezzel együtt pedig velem is. Fantasztikusak vagytok, nem lehetek elég hálás nektek!


Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre és általuk, remélem segítettem, hogy jobban megismerhessenek téged és regényedet. Ha még többet, szeretnétek megtudni Vivien könyvéről, akkor felkereshetitek a könyv  hivatalos facebook oldalát: 
Illetve csemegézhettek még  írónőnk írásaiból  blogjain :

Jó szórakozást, olvasást és kikapcsolódást kívánok nektek!

Nicosia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése