2013. március 15., péntek

Interjúm A.O. Esther írónővel

Amikor az álmok valóra válnak... 


Amikor megláttam az Összetört glóriák-Elveszett lelkek című regényt a könyvesbolt polcán, ahol dolgozom, azonnal felkeltette a figyelmemet.
Miután megismertem a történetet, még inkább úgy éreztem, ez a könyv KELL nekem...
Szerelem volt első látásra, mégsem számítottam arra, hogy a történet ennyire elvarázsol majd.
Faltam a lapokat és közben úgy éreztem, mintha én is a történet részese lennék.
Sokszor sírtam, sokszor nevettem, rázott a hideg, ami sosem fordult még elő velem - mostanáig.
Aztán rájöttem, miért van ez...
Tudjátok, hiszek az angyalokban, tündérekben és az Égi világban, így fantasztikus érzés volt erről olvasni.
Csalódott voltam amikor vége lett és vissza kellett térnem a valóságba.
Ezek után muszáj volt megkeresnem az írónőt és beszámolnom neki az élményről, amellyel gazdagabb lettem, őt pedig ez annyira meghatotta, hogy írt nekem és azóta is levelezünk.
Kezdettől fogva éreztem, hogy valamiféle különleges erő hozott össze bennünket, és mindez nem a véletlen műve. Ma már tudom, hogy így van.
Az Égieknek köszönhetjük mindazt ami velünk történik. Nincsenek véletlenek... Így én nem csak egy gyönyörű könyvvel és annak varázslatos történetével lettem gazdagabb, hanem egy igaz baráttal is.
Ezúton is szeretném megköszönni a csodát, amit kaptam, amióta ismerlek, és hogy az életem olyan szárnyalásba kezdett, amelyről korábban álmodni sem mertem.


Szeretném, ha ti is megismernétek Esztert, és megértenétek, miért szeretem őt annyira.
A napokban jelent meg az Összetört glóriák című sorozat második része Hívogat a fény címmel, így adta magát, hogy beüljünk egy teaházba és miközben odakint nagy pelyhekben hull a hó, elbeszélgessünk a jó melegben a könyvekről és mindarról, ami mögöttük van.

- Noha én már sok mindent tudok rólad, szeretném, ha pár szóban bemutatkoznál! 
- Kétgyermekes anyuka vagyok, aki Budapest vonzáskörzetében egy kisvárosban él.
Hivatalosan közgazdász vagyok, de az elmúlt tíz évben szerkesztő-újságíróként dolgoztam különféle online női magazinoknál.
Könyvet írni a második kislányunk fogantatásával egy időben, 2011 nyarán kezdtem, ez volt az Összetört glóriák első kötete, az Elveszett lelkek, amely tavaly decemberben jelent meg.


- Mi inspirált téged arra, hogy megírd az Összetört glóriákat és hogyan jött ez a cím? Miért angyalok a főszereplőid? Hozzám hasonlóan hiszel bennük? 
- Olvastam egy tanmesét. Az ördög és az angyal, ez volt a címe.
A történet szerint Isten új feladattal bízza meg az angyalokat: meg kell javítaniuk a világ leggonoszabb ördögét. A feladat nehéz, és mindenki tudja, mennyi keserűséggel, könnyel, fájdalommal és kétségbeeséssel jár majd. Minden angyal visszakozik, egyedül a kicsi angyal mond igent, aztán alászáll. Az ördög olyan, mint amilyennek mondták. Az első találkozásuk során épp egy kisfiút ütlegel, ám a kicsi angyal elé áll, hogy őt bántsa az ördög, és meg is kapja a magáét. Aztán egy csapat gyereket véd meg, akiket az ördög kövekkel dobál, ezért az ő feje, teste lesz sebes és véres. Eztán egy kis virágot véd meg attól, hogy az ördög széttépje, helyette a szárnyát nyújtja neki, hogy azt szaggassa inkább. Az ördög egyre értetlenebbül nézi a kicsi angyal végtelen jóságát, és amikor az megvédi őt a viharos időben cikázó villámoktól, már egészen más szemmel tekint rá. Nem akarja többé bántani, és amikor a többi ördög a kicsi angyalra támad, hogy összeverjék, az ördög elé áll, és a testével védelmezi őt a társaival szemben... Azt hiszem, ez a történet magáért beszél. S hogy miért épp az angyalokról írok? Elsősorban azért, mert hiszek bennük, másrészt azért, mert úgy gondolom, náluk csodálatosabb, tisztább, jóságosabb lények nem léteznek a világon. Az embereknek pedig nagy szükségük van arra, hogy elmerüljenek abban a dimenzióban, ahol ők élnek, és a részesei legyenek a köréjük szőtt kalandoknak, hiszen ezáltal ők is kikapcsolódnak, feltöltődnek, s talán boldogabbak lesznek.
A cím egyszerűen csak beugrott, és én elfogadtam. Hiszek az angyali sugallatokban, és biztos vagyok benne, hogy ez is az volt. Minden benne van, aminek benne kell lennie: egyszerre szimbolizálja az angyalok önkéntes alászállását, és a Sötét Angyalok sajátos filozófiáját.


- Mit érzel írás közben? Beleéled magad a történetbe? 
- Pontosan! Lehunyom a szemem, és gondolatban azonnal az éppen aktuális helyszínen találom magam.
Ott pedig nincs más dolgom, minthogy fürge kezű, láthatatlan krónikásként jegyzetelni kezdjek. Együtt lélegzem a szereplőkkel, együtt dobban velük a szívem, fázom, ha fáznak, félek, ha félnek, sírok, ha ők is sírnak, és szeretek, amikor szerelmesek lesznek. Számomra is elképesztő élmény, hogy a kalandjaik részese lehetek. Ezáltal egy kicsit a mindennapjaimban is két dimenzióban élek.

- Az első két kötet olvasása után az az érzésem, mintha fentről kapnál segítséget. Te is így érzed? 
- Így, bizony! A sorozat első leírt betűje óta tudom, hogy segítenek és állandóan velem vannak az angyalok. Eleinte tele voltam kétellyel, vajon nem bánják-e, hogy regényhősök bőrébe bújtatom, és nem mindig hízelgő módon ábrázolom őket, de minél több kérdésem volt, annál több inspirációt, álmot, ötletet kaptam odafentről.
Ezt biztatásnak vettem a részükről, és valóban az lehet, hiszen szépen, gördülékenyen tudom írni a történetüket, amit a visszajelzések szerint az olvasóim is nagyon szeretnek. Bízom benne, hogy az írásom segít az embereknek, hogy a materiális világgal szemben a lelki dolgok és az angyalok felé forduljanak.

- A történetednek két férfi főszereplője van: Elijah, a Sötét Angyalok legidősebbike, és Gábriel arkangyal, az Égiek fővezére. Szíved szerint melyikhez vonzódsz jobban? 
- Nehezet kérdezel, mert mindkét karakter nagyon kedves a szívemnek.
Elijah nem igazán „sötét - gonosz”, de hogy is lehetne az, amikor az angyalok eredendően, a természetüknél fogva jók? Elijah zabolátlan angyal, aki sajátosan gondolkodik a bűnbocsánatról és az emberi esendőségről. Nehezére esik a bűnösökre az angyalok végtelen szeretetével tekinteni, mert haragszik rájuk az önzőségükért, az irigységükért, a pénzhajhászásért, a törtetésért. Gyűlöli azokat a rossz tulajdonságokat, amelyek a legtöbbünkben bizony megvannak...
Gabriel ilyen szempontból Elijah ellentéte. Ő – Sophielhez hasonlóan - hisz a szeretet erejében. Harcos angyal, de kizárólag önvédelemből öl, illetve, ha alászállt társait vagy ártatlan halandókat kell védelmeznie. Nem kérdőjelezi meg Isten akaratát, és „feladata szerint” minden halandónak tiszta lapot ad, mivel lelki alkatánál fogva tiszta és megbocsátó.
Visszatérve a kérdésedre, egyformán szeretem őket, és nem pusztán azért, mert mindketten lélegzetelállítóan szép férfiak (hiszen minden angyal tökéletes), hanem azért is, mert a jellemük elvarázsol: ők ugyanis már-már régimódian udvariasak, lovagiasak, becsületesek, féltőn vigyázzák a szeretteiket, igaz barátként bánnak társaikkal és mélyen hisznek Atyjukban, a Jóistenben. A szerelmük perzselő, s a nőért, aki rabul ejti a szívüket, mindenüket odaadnák. Vigyázzák a léptét, óvják a lelkét, figyelik minden rezdülését.

- Szerinted lehet egyszerre két férfiba szerelmes az ember?Mármint regényhősökbe... Mert én az vagyok... 
- Regényszereplőkbe biztosan! Én is beléjük szerettem, hiszen úgy viselkednek, úgy gondolkodnak, ahogy csak az igazán nemes szívű férfiak tudnak, és akkor még a tetteikről, külsejükről nem is beszéltünk. Azt mondják, annyira férfi egy férfi, amennyire egy nő nő tud mellette lenni. Mellettük szerintem mindannyian igazi nők lehetnénk, ezért a vonzalom.

- Hol tartasz éppen az írásban? 
- Jelenleg a harmadik rész vége felé járok, Nastrod városában, ahol Arshamon, a Pokol egyik helytartója uralkodik testvéreivel, Tarimmal, Samaddal és Azurával. Kastélya előtt terül el a Vértó, amelyben Nidhogg, az ádáz sárkánykígyó tanyázik, s aki az Elbírálási Ceremóniákat követően a halottak tetemén lakomázik. Erre vezetett ugyanis az angyalaim kalandos története...most éppen azon vannak, hogy minél hamarabb visszataláljanak a Szent Kőris, avagy az Életfa törzséhez és újra a fenti világban jussanak, ám a Pokolból nem olyan egyszerű távozni, mint ahogy gondolják...

- Beszéljünk egy kicsit Sophielről! Szegényt nem igazán kímélted az első két kötetben, mégis azt a kritikát kapta, hogy nyafogós kislány. Ezzel nem értek egyet, mégis megkérdezem: szerinted miért van ez így? Mit üzensz a kritikusoknak ezzel kapcsolatban? 
- Sophielnek az alászállása pillanatában annyi ingert, élményt és érzést kell megtapasztalnia, mint egy húszéves lánynak, akinek húsz év összes „történését” néhány perc alatt kellene átélnie.
Olyan ez neki, akár egy elektrosokk, és a hirtelen kapott ingerekkel eleinte nem tud bánni, ami teljesen természetes. Pechére épp a Sötét Angyalok legerősebbikével kerül szemben, akivel – termeténél, neménél és koránál fogva – esélye sincs a győzelemre.
Eztán csapások sorozata éri: súlyos sérülés, börtön, billogozás, lelki gyötrelmek – mégis, melyik nő ne fakadva sírva ezen? A nők alapvetően érzékenyek, így azt gondolom, a legtöbben így viselkednénk hasonló helyzetben. Kivételt képeznek persze azok a nők, akik harciasabbak, erősebbek, ügyesebbek és okosabbak, mint a férfiak – kérdés, hogy melyik férfi vágyik ilyen nőre?
Nyilván vannak a való életben is kőkemény nők, akik sosem sírnak és minden férfit lepipálnak minden tekintetben, de nem akarom őket meggyőzni. A világ attól szép, hogy sokszínű. Ők majd megtalálják más történetben azt a főhőst, akivel azonosulni tudnak, akit szeretnek, és aki szórakoztatja őket.
Én hiszek abban, hogy a férfiak számára az a vonzó, ha egy nő lágy, érző szívű, finom lelkű, nőies alkatú. Szerelemre és anyaságra termett, nem harcra és erőfitogtatásra. Persze, nem árt, ha meg tudja védeni magát, és ha már harcos angyalként „hoztam le” a földre, tudjon bánni a karddal, de nem a legerősebbel szemben! Sophiel elbánik a sahranokkal, az ellenséges halandókkal, sőt a Fehér Boszorkánnyal is, de hiteltelen lenne a karaktere, ha a legöregebb és legerősebb angyalokkal szemben győzedelmeskedhetne.

- A második kötetben megismerhetjük a gonosz Mágus, Sahranfer történetét is. Honnan jött az az ötlet, hogy összekösd őt az ókori Perzsa Birodalommal? 
- Magam sem tudom. Szinte transzban vagyok, amikor írok, így még azt sem mondhatom, hogy rákészültem vagy elterveztem volna. Csak gépeltem sebesen, és a következő pillanatban már az ókori Perzsiában jártam. Amikor megírtam Cyrus királyt és a Halhatatlanokat, fellapoztam az egyik művészettörténet könyvemet, hogy megnézzem, milyen hadserege volt a perzsa királynak, és tátott szájjal olvastam, hogy épp olyan, mint amilyenről írtam. Mi ez, ha nem az angyalok sugallata? Hozzáteszem, hogy sok éven át tanultam művészettörténetet, tehát nem idegen vagy új ez a téma, de ezekre az egybeesésekre nem emlékeztem, és kapóra jöttek nekem. Sahranfer történetét mindenképp meg akartam írni, ahogy a többiekét is, hiszen senki sem születik gonosznak, és mindenkinek megvan az esélye, hogy akár az utolsó pillanatában is megbánja a bűneit.

- Megismerkedhettünk a viking kultúrával is a történet folyamán. Nem féltél, hogy kockázatos lehet más kultúrákat térben és időben összekapcsolni? Engem lenyűgözött, ahogy megoldottad ezt a kérdést, de kíváncsi vagyok honnan jött az ötlet. 
- Ez volt az első ilyen próbálkozásom. Úgy érzem, szépen elvarrtam illetve összefontam és tovább vezettem minden szálat ott, ahol szükséges volt. Látni fogod majd a harmadik és a negyedik kötetben, hogy a perzsa és a viking vonal még sokszor visszatér, és szükség szerint összeérnek, illetve eltávolodnak majd egymástól a szálak. Engem végtelenül szórakoztatott ezen részek megírása. Olyannyira, hogy utóbbi kapcsán kitaláltam egy önálló sorozatot, amit remélhetően még idén év végén az útjára tudunk indítani.

- Tervezel a közeljövőben dedikálást vagy felolvasást? Csak azért, hogy biztosan ott legyek. 
- Nem gondolkodtam még ezen, bár egyre többen kérdezik. Kezdő író vagyok, így azt gondolom, nem árt, ha szépen, szorgalmasan meghódítom az emberek szívét, és majd a negyedik kötet táján veszek részt ilyen rendezvényeken, amikor már tényleg nem csak a szüleim és te lesztek kíváncsiak rám.
Csak viccelek, valójában tervezem, hogy a nyári Könyvhéten, júniusban kimegyünk a rendezvényre Ádámmal és a lányokkal azért, hogy megismerkedhessek az olvasóimmal, akiket nagyon, de nagyon szeretek.

- Csodaszép családod van, Ádámmal, valamint két gyönyörű kislánnyal, Dorkával és Izával. Mikor van időd írni mellettük? Felolvasol-e nekik a könyvekből? Dorkának ki a kedvenc szereplője? 
- Alapvetően éjszaka írok, amikor már mindenki alszik, és semmi dolgom nincs, legfeljebb az, hogy aludjak. Ha időm engedi, korán kelek, hajnalban, mielőtt felébred a család, szóval többnyire az éjszakai órákban dolgozom. Szerencsére gyorsan írok, így nem kell attól tartanom, hogy nem a megfelelő ütemben haladok, és ha úgy adódik, napközben is tudom folytatni az írást.
Igaz, ha szól a lányok farmos játéka és az éneklő fazék, picit nehezebben „utazom el” lélekben az angyalok földjére, de azért mindig odatalálok.
Ádám szokott felolvasni a regényeimből. Iza általában az apja bársonyos hangját hallva néhány percen belül álomba szenderedik, Dorka azonban tágra nyílt szemmel követi az eseményeket. Elijah a kedvence, főleg, amióta látta róla a harmadik borítót. Azt mondta, nagyon szép angyal, szereti nézni őt...

- Bár lehet, hogy Ádám neheztelni fog rám, mégis megkérdezem: az általad leírt férfiak - gondolok itt Elijahra és Gábrielre -, lennének az álompasik egy nő számára? Engem lenyűgöztek, sőt szerintem mindannyiunkat, de kíváncsi vagyok a te véleményedre is. 
- Szerintem Ádám is „álompasiknak” aposztrofálná őket, ha hallotta volna a kérdést. Mindkettejükben megvan mindaz, amire a nők vágynak: szép izmosak, vonzó arcvonásaik, tiszta tekintetük és nemes tulajdonságaik vannak. Kőkemény harcosok, legyőzhetetlen katonák, miközben érző szívű férfiak is egyben, akikben nagyon sok szenvedély lakozik.
Gondoskodóak, előzékenyek, erősek, okosak, bölcsek. Ugyan, melyik nőnek ne tetszenének?

- A napokban láttam az oldaladon, hogy feladtátok az első külföldi csomagokat. Mire számítasz? Bár szerintem nincs mitől tartanod, kint is imádni fogják a regényedet. 
- Ezek egyelőre külföldön élő magyar megrendelők, akik annyira fanatikusak, hogy bevállalták a borsos csomagküldési árakat, ami minden esetben többe került, mint maga, a könyv ára – persze, azért mi is besegítettünk. Titkon azért elárulom, hogy készül már a sorozat angol és német nyelvű fordítása.
Ha Isten is úgy akarja, hamarosan majd idegen nyelveken is kapható lesz az Összetört glóriák című sorozat minden egyes kötete a célországokban.
Az érdeklődőknek nem kell postadíjat fizetniük, illetve csak a megszokott, helyi tarifákat. Bízom benne, hogy a sorozat minden egyes kötete elvarázsolja majd a külföldi olvasóink szívét is.
Remek műfordítókkal dolgozunk, akiknek a munkája megkoronázza az enyémet, ezért bizakodó vagyok a kinti fogadtatással kapcsolatban.

- Filmes terveid is vannak? Kikkel tudnád elképzelni a közös munkát? 
- Végállomás mindenképp a filmesek világa, keményen dolgozunk Ádámmal azon, hogy ez sikerüljön.
Az álmom az, hogy az általunk nagyra becsült producerek és rendezők kezébe kerüljön a sorozatunk.
Vakon hiszek abban, hogy mindez hamarosan sikerülni is fog!
Rengeteg kedvencem van: Stephen Amell, Travis Fimmel, Chris Hemsworth, Jason Momoa és még hosszasan sorolhatnám.
Remélem, nem kell sokáig várnunk, és hamarosan már a castingról mesélhetek neked, és arról, hogy kinek a szívét raboltuk el az angyalok segítségével.

- Mik a további terveid az Összetört glóriák befejezése után? Maradsz a fantasy világában? 
- Természetesen maradok. Hova is mehetnék? Ez az én világom, ahol boldog vagyok és ahol igazán otthonosan mozgok. Az Összetört glóriák után egy új sorozatba szeretnék fogni, ami a vikingekről szól majd. Kedvet kaptam Magnustól és Hallától, hogy egy kicsit elmerüljek az ő rideg, mégis oly lenyűgöző világukban.

- Az egyik barátnőmnek hamarosan kiadják az első fantasy regényét. Mit tanácsolsz neki, hogyan álljon a kritikákhoz? 
- Örülni kell a jónak, feledni a rosszat. Az értelmes kritikákból sokat tanulhat az ember, ezekre oda kell figyelni és leszűrni a megfelelő konzekvenciát, a fanyalgókkal azonban nem kell foglalkozni.
Mindig lesznek olyanok, akiknek nem tetszik az, amit csinálunk, de ahogy az LGT is megénekelte anno, „nem szerethet mindenki”.
Nem kell szélmalomharcot vívni az élettel.
A pozitív vélemények szárnyalásra késztetik és ujjongó örömmel töltik meg a lelket – velük kell foglalkozni és belőlük merítkezni, hogy egyre jobbá és jobbá váljunk mi magunk is.

- Mit üzensz azoknak, akik írni szeretnének? 
- Legyenek bátrak, bízzanak magukban és Istenben. Ne gondolkozzanak túl sokat, és ne kételkedjenek magukban, hiszen aki kedvet kap az íráshoz, annak dolga van ezzel.
Azt mondják, az Akasha-könyvtárban mindenkinek saját polca van.
Ezekre a polcokra pakoljuk mindazokat a könyveket, amiket a „leszületésünk előtt” elhatározunk, hogy majd egy napon idelent megírunk.
Nos, hajrá mindenkinek! Írjuk meg azokat a könyveket!


Nagyon szépen köszönöm,hogy időt szakítottál rám és a kérdéseimre.
Én máris rengeteg információval lettem gazdagabb és remélem az olvasóknak is segítettünk picit,hogy jobban megismerhessenek téged,drága barátnőm :).
Egy biztos engem már teljesen elvarázsolt a történeted és epekedve várom a folytatást,hogy újabb kalandokba legyen részem az angyalaiddal :).

Nicosia

4 megjegyzés:

  1. Hihetetlenek vagytok mind a ketten! ENNYI! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó interjú, gratulálok hozzá! :)
    Most már még inkább kíváncsi vagyok a történetre. De valahogy nem akar hozzám eljutni a könyvem. :/... hmh...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen,aranyos vagy...remélem most már előbb utóbb csak odaér :).
      És mindenképp kíváncsi vagyok a véleményedre :)

      Törlés