2013. február 28., csütörtök

Varázslatos utazás 2.rész /Elveszett lelkek/

Ahogy ígértem  itt is vagyok a második résszel,melyben megismerhetitek ennek a gyönyörű történetnek a folytatását. Szerintetek hogy alakul a két főszereplő sorsa? Vajon képes-e a szerelem mindent megváltoztatni és arra késztetni,hogy mindazt amit eddig igaznak hittél abban kételkedni kezdj? Vajon Sophiel mit választ a szerelmet vagy a küldetését,hogy megmentse az elveszett lelkeket? Mindezt megtudhatjátok,ha ebben a részben is velem tartotok :).

Lássuk csak hol is hagytuk abba...ja igen Elijah megvásárolta Sophielt és éppen úton vannak a Sötét Angyal várába,ahol kurtizánt akar csinálni belőle,de útközben megállnak mert a lány a nyaklánca nélkül elgyengül. Sophiel pedig egyszer csak csata zajára ébred. A sajátjait látja harcolni a Sötét Angyalok ellen. Természetesen melléjük áll a harcban,de amikor meglátja,hogy a szíve választottját éppen ki akarják végezni észt veszve rohan,hogy a segítsen neki.

"Sariel és Gábriel összenéztek,és kardjaikat magasra emelve, az immáron lefegyverzett,sebesült ellenségük felé indultak.A látványtól valósággal megdermedtem.
Csak nem akarják megölni?
-Kérlek, ne bántsátok őt!- sikítottam feléjük olyan hangerővel,hogy beleremegett a tüdőm és amikor az Égi Kardok Elijah felé lendültek,az utolsó pillanatban feléjük vetettem magam.
A legnagyobb megdöbbenésemre azonban nem történt semmi.(...)
Sariel és Gábriel az utolsó pillanatban fogták vissza a mozdulatokat,amely pusztító erejű csapást mért volna rám...Most azonban a döbbenettől szólni sem tudtak, s leeresztett kardjaikkal meghökkenve néztek rám. A pillanat törtrészéig úgy álltunk egymással szemben,mint az ellenségek,és éreztem,amint a szégyen vörös rózsákat éget az arcomra."


Sophiel álmában meglátogatja az így fogságba esett Gábrielt és Sarielt...

"-Bocsáss meg kérlek! (...)
-Esküszöm jóváteszem a vétkem,és kiszabadítalak innen! (...)
Gábriel nem válaszolt,csak nézett rám szomorúan,és üvölteni tudtam volna a fájdalomtól.Kevésbé kínzott volna a saját vétkem,ha ordítani kezd velem, vagy nekem támad,de ő ehelyett hagyta,hogy elmerüljek saját bűnömben.Fuldokolva bőgtem és szólni sem tudtam."


Igen jól olvassátok Sophiel ezzel a cselekedetével elárulta Angyaltársait, de szerintetek megbocsájtanak majd neki? Sikerül őket kiszabadítania? Mi lesz ezek után vele? Az érzések kavalkádja hatalmába keríti őt és teljesen összezavarodik először is a bűntudat miatt,amiért elárulta a társait aztán ott van Sötét Angyal iránt érzett kettős érzelmek...mialatt értem azt,hogy haragszik rá,mert kurtizánt akar belőle csinálni,illetve amiért fogságba ejtette a társait. Közben pedig ott van még a számára is furcsa érzés,amit az angyal közelben érez...vajon lehet-e ezt szerelemnek nevezni? És hogy érez Elijah?
A lány legközelebb már a várban tér magához és kavarognak fejében történtek.

" Elijah kis híján megölte Gábrielt és Sarielt... engem pedig idehozatott,hogy kurtizánt csináljon belőlem. De miért nem engedett szabadon az erdőben,amikor csak ketten voltunk? Nem hiheti komolyan,hogy valaha is örömlány lesz belőlem..."

Aztán ezt szóvá is teszi...

"(...)
-Sophiel magad is láttad,hogy ők miféle kegyelmet szántak nekem...amúgy pedig megnyugodhatsz: nem öltem meg őket. De mondd, miért nem tudod csak egy percig más szemmel látni a történteket?
-Mert nem tudok kiigazodni rajtad - feleletem teljesen őszintén. - Kis híján megöltél,majd meggondoltad magad, és megvédtél a saját szövetségeseidtől. Aztán mégis csak hagytad,hogy a sahranok elfogjanak,a társaid kezére adjanak és börtönbe zárjanak. Megvásároltál,mint valami állatot,és azt mondtad mindenkinek,hogy kurtizánt csinálsz belőlem. mégis,miként kéne értelmeznem a tetteidet?" (...)


"-Az első pillanattól kezdve,hogy megláttalak,különös érzéseket keltesz bennem - mondta,miközben tekintete szinte a lelkemig hatolt.- Van benned valami,ami arra késztet,hogy soha többé ne engedjelek el...Ajkait csupán milliméterek választották el tőlem,amikor felocsúdtam. Elhúzódtam tőle,és elfordítottam arcomat."

"Csalódtam Elijahban, hiszen azt hittem,csak színjáték ez a kurtizánság, és amint teheti, szabadon enged majd. Ehelyett itt vagyok a szobájában, és esze ágában sincs "felmenteni" a rabszolgaság alól,ami azt jelenti...hogy be kell állnom a sorba...? Hát ennyi volt a küldetésem? Angyal létemre ócska ágyasként végzem? "


Most egy kicsit belepillanthatunk Elijah szívébe is :).

" Kellett neki a lány. Nem mint kurtizán, hanem mint...maga sem tudta szavakba önteni vágyait,de minden idegsejtjével szomjazta foglyának társaságát. A Sötét Angyal sosem volt még szerelmes,így nehezen dolgozta fel a lelkében dúló érzelmi viharokat,de érezte,hogy valami nagyon emberi dolog történik vele - olyasmi,amire az elmúlt évszázadok során még sosem volt példa. Elvarázsolta a lány légies szépsége, nőies testének minden millimétere, és személyiségének tiszta varázsa."

Nos,nem szeretnék minden egyes mozzanatra kitérni a könyv cselekményéről,de hát ez annyira nehéz. Imádom minden sorát :). Próbálok csak a két főszereplőre összpontosítani :).
 Ezek után jó pár hét eltelik,amíg Elijah hadjáraton van,addig Sophiel lassan megismeri a kastélyt és a benne élőket,különös barátságot köt ott egy kurtizánnal Mirandával,akit egyébként én is nagyon megkedveltem :). Aztán egyszer csak ott találjuk magunkat egy bélyegzési ceremónia közepén,ahol Sophel karjába beleégetik a Sötét Angyal jelét egy "E" betűt és ezzel hivatalosan is kurtizánná avatják. A ceremónia alatt Elijah-t szörnyű bűntudat gyötri amiért ezt teszi a lánnyal,de azt is tudja hogy csak így adhat neki teljes védelmet,mert így tudják,hogy őhozzá tartozik. A ceremónia után Elijah felviszi őt a lakosztályába,ahol meggyógyítja a sebét  így immár másodjára használva rajta a gyógyító fényenergiáját. Közben megint bepillantást nyerhetünk az érzéseibe Sophiel iránt...

" Mert a Sötét Angyal szerelmes volt, s jó ideje ezt már maga is sejtette. Sok ezer évnyi háború és küzdelem után,életében először tanácstalan volt. Nem tudta mi tévő legyen. Ha Sophiel nyíltan átállna hozzájuk,talán felszabadítaná,s asszonyává tehetné...- morfondírozott. Ez esetben a vezérek tehetetlenek lennének,s idővel kénytelen-kelletlen elfogadnák a helyzetet. De erre vajmi kevés volt az esély. A lány hite ugyanis rendíthetetlen, otthona és társai iránti hűsége pedig olyan erős volt,hogy amellett talán érzelmei is eltörpülnek."


Később a ceremónia utáni ünnepségen VÉGRE elcsattan az első csók :). De előtte nézzük csak milyen ruhát viselt Sophiel és ez milyen hatással volt a Sötét Angyalra :).

(...)
"Hálásan bólintottam és megadóan tűrtem,hogy Rebecca egy hófehér,csipkével gazdagon díszített, a vállaimat és karjaimat teljesen szabadon hagyó fűzőt adjon rám,amelyhez a két nő gyakorlott,tűket forgató ujjaikkal egy földig leomló,sejtelmesen áttetsző szoknyát illesszen. (...)
Kecses mozdulatokkal hosszú fátyoldarabokat illesztett a könyökeimre és a szoknyarész slicceibe,amelyeket aranyszállal rögzített.(...)
Utolsó simításként a csípőmre egy több pántból álló, széles aranyövet helyezett,s a fejem tetejére tűzött tincseimbe aranyszálakat tekert."

"Minden szem egy pontra szegeződött, és álmélkodó hangok töltötték be a teret. A bálterembe vezető széles,kőkorláttal szegélyezett lépcső tetején Sophiel jelent meg s ragyogó fénye kiemelte nem e világi szépségét. Elijahnak elakadt a lélegzete a látványtól,de nyomban a tettek mezejére lépett,s hogy minél hamarabb eloszlassa a felesleges feltűnést,lovagiasan a lány elé sietett."


"-Úgy tartják, az Őszinteség Bora kimondatja velünk azt,amit a lelkünk legmélyén rejtegetünk - felelte mosolyogva a Sötét Angyal, ám meg sem moccant, s a tűz mellől fürkészte arcomat,amely egyre jobban égett az ital hatásától vagy talán a visszafojtott érzelmektől,amelyeket már nemigen tudtam féken tartani."


"- Azt...hiszem...szerelmes vagyok beléd - suttogtam alig hallhatóan, majd a padlót bámulva szégyenemben elsírtam magam.
Elijah oly hirtelen termett mellettem,hogy a lélegzetem is elakadt. Hatalmas tenyerével letörölte a könnyeimet, és magához húzott. Úgy kapaszkodtam széles vállaiba,mint valami mentőövbe, s már semmi másra nem vágytam,csak az ölelésére. Hátrasimított a homlokomból egy hosszú hajtincset ,majd maga felé fordította az arcomat, és mélyen a szemembe nézett. Sötétkék gyémántíriszében titokzatosságot és leírhatatlan mélységet láttam. Egyszerre mindennél jobban vágytam arra,hogy az övé lehessek. Meseszép,férfias szája lágyan ért hozzám,talán túlontúl finoman is,mintha attól tartana,hogy ellenállásba ütközik,ám amint megérezte ajkam válaszát, még erősebben szorított magához,és szenvedélyesen csókolni kezdett. Megállt az idő, és úgy éreztem atomjaimra hullok a boldogságtól. Soha nem gondoltam,hogy a csókolózás olyan földöntúli örömöt okozhat,amelyről még csak álmodni sem mertem."


Sophiel a szerelemről...:)

"Ez lenne hát a szerelem? - mosolyodtam el a takaróm alatt. Nem csoda,hogy annyi művészt megihlet,hiszen teljességet ad a léleknek, és ahogy jellemezni szokták: szinte szárnyakat ad."

Lesz még egy-két forró pillanatuk a szerelmeseknek,de ahhoz,hogy azt megismerhessétek el kell olvasnotok a könyvet...szerintem már így is túl sok mindent árultam el róla...nehogy az írónő megharagudjon rám :). Mert azt nem szeretném...csak egyszerűen annyira szeretem ezt a könyvet,hogy ódákat tudnék írni róla :). Remélem nem haragszotok meg,ha itt befejezem az idézgetést.
Egyetlen egy van még hátra,amit szeretnék kiírni... ez pedig a szerelmi bánatról szól,ugyanis ezt is megtapasztalják sajnos a főszereplőink,de nincs teljes boldogság egy kis szenvedés nélkül,igaz? Legalábbis én úgy gondolom,hogy az igaz és mindent elsöprő szerelemért kell némi áldozatot hoznunk.


"Megállt az Élet. Már semmi nem volt olyan, mint azelőtt. A nap sugarai nem értek el hozzám, és a Kolostor kertjében pompázó virágok illata sem érintett meg többé. Nem láttam a bárányfelhőkkel borított kék eget és a zöldellő fákat, amelyek leveleinek susogása álomba ringatta délutánonként a szemközti lakrészben élő kisgyermekeket. Nem érdekelt a jelen és nem foglalkoztatott a holnap. Megszakadt a szívem. Én döntöttem így, szabad akaratomból dobtam el a szerelmet, hogy megmenthessem azokat, akik ártatlanul raboskodtak Bardo börtönében. Elijah nélkül azonban komor lett számomra a világ, és ne láttam kiutat a mardosó bánatból, ami elevenen emésztette el a lelkemet."

Tudom...most utáltok,amiért így fejezem be,de ha annyira kíváncsiak vagytok a folytatásra akkor úgyis elolvassátok a könyvet,remélem :). Higgyétek el nem fogtok csalódni benne...úgyhogy most ezzel a szomorú idézettel búcsúztam tőletek,de ne feledjétek hamarosan újra jelentkezem,hiszen nem sokára jövök a sorozat második részének az értékelésével...ugyanis ha valaki még nem tudná,március 7-én szállítja a nyomda és onnantól már csak pár nap és a kezünkbe foghatjuk ennek a varázslatos történetnek a folytatását,amihez csinálok nektek egy kis kedvcsinálót :). Íme:


Miután Sophiel kiszabadította az üvegcsékbe zárt lelkek millióit, a Mágus gyűlöletes haragjával kell szembenéznie, sőt, annak három nővérével is, akik a fekete mágia papnői. Az Igézőfiú, Joshua megkínzásával zsarolják Sophielt, hogy megkaparintsák angyali nyakékét, melyet csak ő képes levenni magáról, és ami a földi létéhez szükséges erőt nyújtja számára. Joshua és Sophiel egy időre megmenekülnek a varázslók karmai közül, de hiába. A nyaklánc nélkül a lány egyre erőtlenebb, és teste elkezd fénnyé válni... A Jó és a Rossz küzdelme eközben tovább folyik a Földön, a cél a Mindenség Térképének megszerzése. A három papnő a Pokol urának szánja a kincset, aki végzetes háborúra készül a Mennyek Országa ellen. Sophiel is útra kel - bár egyre erőtlenebbül -, hogy segítsen angyaltársainak a misszió teljesítésében, de miközben a világot szeretné megmenteni, ő is megmentőre szorul. Élet és halál közt sodródik, amikor egy gyógyító asszony fura jóslatot mond neki, de a fénnyé válást ő sem tudja megállítani. Sophiel élettelenül omlik össze egy öreg malom elhagyatott padlásán. Eközben ketten is keresik, akik akár az életüket adnák, hogy megmentsék a földi haláltól. Egyikük, persze, Elijah, a Sötét Angyalok vezére -pedig mennyi, de mennyi fájdalmat okozott már a lánynak-, a másik Elijah ősi ellensége, a szelíd Gabriel arkangyal, aki szintén Sophielben talál rá a szerelemre. Vak gyűlölet és víztiszta szerelem, halálos csapdák és gyilkos merényletek, lüktető szenvedély és pokoli féltékenység, ördögi mágiák és égből jövő csodák színezik a rengeteg kalandot, melyek az angyali és kevésbé angyali hősökre várnak. De vajon ki birtokolja majd a Mennybe vezető út térképét, és megérkezik-e a segítség, amikor már minden veszni látszik? Meddig képes kitartani a bizalom? Túlélheti-e a szerelem a leggonoszabb ármánykodást, begyógyulhatnak-e a halálvágyba kergető csalódás sebei? Megbocsáthat-e egymásnak két ősi ellenség, ha ugyanaz a fájdalmuk, és küzdenek-e egymás életét védve, ha tudják, a harc után egyikük elveszíti, ami az életénél is fontosabb? És végül, képes-e lemondani saját boldogságáról az, aki igazán szeret? A válasz a könyvben... Kedves Olvasó, Hívogat a Fény!

Remélem legalább Ti is annyira várjátok,mint ÉN :)!!!!!!
Ha többet akartok megtudni a sorozatról és az írónőről akkor látogassatok el az oldalára,ami szintén gyönyörű :)
http://aoesther.com/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése