2013. február 19., kedd

Varázslatos utazás 1.rész /Elveszett lelkek/

Engem annyira magával ragadott ez a történet,hogy gondoltam újra elolvasom és közben feljegyzem a számomra szép és kedves jeleneteket amelyeket szeretnék veletek megosztani.
Ez egy annyira magával ragadó és gyönyörű történet,hogy szeretném,ha sok emberhez eljutna.
Kár,hogy ezt páran nem így látják...Ezáltal szeretném eloszlatni a kételyeiteket is ezzel a könyvvel kapcsolatban,ugyanis olvastam egy-két olyan értékelést róla,amit nem igazán tudok hova tenni...bár nem tetszhet mindenkinek ugyanaz,mégis úgy gondolom,hogy olyan sértések és rossz kritikák érték az írónőt,hogy feladatomnak érzem kicsit a védelmembe venni.
Arról nem is beszélve,hogy hamarosan a kezünkbe foghatjuk a második kötetét,így jól jön egy kis emlékeztető az elsőről :).Persze mindez majd két részletben.


Először is Sophiel mellett szólnék pár szót,hiszen sokan nyafogósnak és hisztérikusnak nevezték őt.
Na most gondoljatok csak bele,hogy lekerült a mennyek birodalmából és olyan érzések kerítették hatalmába amelyekről fogalma sem volt,hiszen ott fent minden szép és jó,nem ismerik a rossz fogalmát,maximum hírből.
Szerintem ehhez képest még ugyancsak jól viselte azt amit át kellett élnie,hiszen ahogy lekerült a földre azonnal találkozott a sötét angyalokkal,rögtön egy csata közepén találta magát,ahol elég csúnyán meg is sebesült. Aztán börtönbe vetették,eladták rabszolgának,el kellett árulnia a barátait,kurtizán lett,ahol meg is bélyegezték.
Szembesülnie kellett azzal,hogy nem tudja milyen az első szeretkezés,ezek után még a kurtizánok közül ketten is neki rontottak,elárulta a szerelmét és még a sajátjai is kitagadták.
Jelentkezzen nálam az aki ezt mind elviselné sírás és megroggyanás nélkül és mindezt pár héten belül.
Na ezek után merje valaki nyafogósnak nevezni. Különben is, miért kellene minden nőnek terminátornak lennie egy könyvben? Az nem a férfiak dolga könyörgöm? Végre egy történet,ahol a nő nőként,a férfi pedig férfiként viselkedik.
Másodszor pedig megvédeném a kis Erdőlakóimat. Szerintem egyáltalán nem voltak feleslegesek,ezt a részt nagyon szerettem olvasni,hiszen én lennék a legboldogabb,ha egy ilyen helyen és ilyen kedves lényekkel tölthetnék pár napot,mint Sophiel. A Tündérekről nem is beszélve...mindig is hittem bennük és imádtam a könyv minden róluk szóló sorát. Úgy gondolom az írónő tartogat még számunkra meglepetéseket velük kapcsolatban...nem lehet egyből beleugrani a cselekmény közepébe...könyörgöm egy sorozat első részéről beszélünk,ami még ugyancsak cselekmény dús volt,pár regénnyel ellentétben,amik szintén több kötetesek.


Na de vissza a történethez...először ismerjük meg az én imádott két főszereplőmet:
Elijah, Sophiel szemeivel:

"Magabiztosan közeledett, miközben bénultan bámultam rá, majd amikor már csak egy lépés választotta el tőlem,lassan hátrahajtotta a csuklyáját. Elijah volt az, a Sötét Angyalok vezére, az ostoros igazságosztó,akiről már nagyon sokat olvastam, és még annál is több rosszat hallottam.
A férfi hosszú és ébenfekete hajjal keretezett, ősi istenségeket idéző arca oly szép volt, amilyet talán még sosem láttam, pedig gyémánt kék írisze hidegen csillogott, mint a jég. Magas volt és izmos, egy kőkemény harcos, akinek látványa elkápráztatott. Egyszerűen nem bírtam levenni róla a szemem, pedig tudtam, hogy nem közülünk való és semmi keresnivalója nincs ezen a helyen. Ő már a másik oldalhoz tartozott, amit én csak hírből ismertem, s amelyről tudtam, jobb ha elkerülöm."

Sophiel, Elijah szemeivel:


" Sophiel gyönyörű angyal volt,szebb mint amilyet Elijah valaha is látott, s tisztasága áthatotta minden porcikáját.(...)
A szerelem érzését hírből sem ismerte,de nem is hitt az efféle nyíltan önveszélyes,kitárulkozó érzelmekben. Sophiel azonban az első pillanattól fogva különös hatással volt rá. Mágnesként vonzotta nőies testének minden domborulata,aranyszín hajzuhataga és kislányos babaarca csakúgy, mint bátor, őszinte, harcias énje és esendő gyengesége, hiszen "fiatal" teremtmény volt,legalábbis hozzá, a legöregebbek egyikéhez képest.(...)
Sophiel kislányosan szép és hibátlan volt. Orcáit selymes rózsa-pír borította, érzéki ajkai a rajtuk szétkenődött vértől vörösen csillogtak, hosszú könnyáztatta szempillái félhold alakban borították szorosan lezárt szemeit. Arcát óarany színű lehetetlenül hosszú hajzuhatag keretezte,amely köpenyként terült szét a teste alatt."





Akkor most ismerjük meg az én kis barátaimat is az erdőlakókat és tündéreket és azt a csodálatos helyet ahol élnek,én nagyon megszerettem őket :) :

"- Ti igazi manók vagytok?- érdeklődtem tovább.
 - Nos...-kezdett bele Mitsuko- magad is láthatod,nem vagyunk zöldek, bár a füleink kissé hegyesek,ezért akár manónak is nevezhetsz bennünket. Nem öregszünk, és küllemre mindannyian gyermekek vagyunk,de ez ne tévesszen meg. Több száz évesek vagyunk, és ehhez mérten meglehetősen sokat tudunk a minket körülvevő világról."

"Magasan a fák fölött voltunk,egy szabályos kör alapú házikóban,amelyet egy vastag törzsű ősfa köré építettek. A ház oldalait megannyi ovális kristályablak borította, és széles terasz vette körbe,amelyet kecses,ám masszív korlát védett.Tartóoszlopaira eredi növények futottak,amelyeken tányér nagyságú bimbók ragyogtak. A virágtenger felfutott a házra is,és útját messze folytatta,felfelé tekeregve az öreg fa széles ágain. "


Elérkeztünk az Úszó Fények Éjszakájához,ami szerintem egy nagyon szép ünnep az Erdőlakók körében. Szívesen részt vennék egy ehhez hasonló eseményen,nézzük csak milyen:

"-Az Úszó Fények Éjszakája mágikus éjszaka,amely évente egyszer adatik meg-magyarázta Mitsuko. -Ezen az éjszakán varázslattal telik meg az erdő,és bármi megtörténhet,amiről korábban csak álmodni mertünk. Az ünnepség előestéjén népünk minden tagja munkához lát: úszó lámpásokat készítünk, amelyekbe parányi mécseseket és a jó kívánságainkat helyezzük. Másnap sütés-főzéssel indul a nap,és nekilátunk az erdő kicsinosításának. Világító füzérekkel aggatjuk tele a folyó menti tisztást,és kialakítjuk a táncterünket. Kényelmes kis ülősarkokat építünk,és megrakjuk minden létező földi jóval az asztalainkat. Énekelünk,táncolunk és mulatozunk egészen addig,amíg a Hold égi pályája legmagasabb pontjára ér,ekkor meggyújtjuk a mécseseket és útjukra bocsátjuk a kívánságainkat.
-Ez igazán mese szép lehet!-álmélkodtam.
-És ez még nem minden-folytatta Mitsuko-, mert az ünnepség végén,a szentélyünk közepén nyíló hatalmas virágok egyikében ajándékot lelünk. Egy erdőlakó-babára,akiről senki sem tudja,honnan érkezik közénk."


Most jöjjenek a kis barátaim a Tündérek,ismerjétek meg őket:

"Levegőt is venni is elfelejtettem,úgy csodáltam a felém szálló.fényes,picike tündérlányt. Teste aranyszínű volt, és úgy fénylett,mint a sötét égboltom világító csillagok. Szárnyacskái gyémántszínben ragyogtak,és oly gyorsan verdestek,mint a kolibri szárnyai. Haja majdnem a bokájáig ért, kis kezébe pedig egy világító lámpást tartott. Egészen közel repült hozzám,az arcomba világított és érdeklődve a szemeimbe nézett. Arcocskája oly szép volt,mint valami királylánynak,okos szemeiből évezredek bölcsessége sugárzott."

Aztán Sophielnek különös látomása lesz az ünnepségen,amelyet ő maga sem ért majd...

"A víz kioltja a tüzet...-győzködtem magamat.
A tűzcsóva azonban nemhogy kialudt volna,de egyre fehérebben ragyogott.
Mi ez a látomás?- kérdeztem,és csukott szemhéjam mögött hunyorogni kezdtem.
A lángoló kígyó eztán szikrázni kezdett,majd úgy láttam,alakot ölt.
Mintha betűket rajzolna az ekkor már haragosan tomboló kék hullámokra.
Igen,igen egy szó lesz az amit meg kell látnom!
Az izzás lángtengerré vált,majd letisztult és egyetlen egy szót formált.
ELIJAH
-és ekkor összecsuklottam."


Ezen az éjszakán Sophiel a Sötét Angyalok karjaiba rohan...így lesz belőle fogoly és itt ismerkedik meg a kis Joshua-val,akiről kiderül,hogy igen különleges kisfiú :).

"A platón hatalmas ketrec állt,benne egy vékony kisfiú üldögélt. Barna,göndör haja és hatalmas, kék szemei voltak. Vékony posztóruhát és bőrcipőt viselt. Bizonyos szempontból nagyon emlékeztetett Yasuóra,a manó barátomra,leszámítva hogy ez a kisfiú igazi hús-vér gyermek volt."



Később olyan dolognak lesz szemtanúja Sophiel,amit ő maga sem akar majd elhinni...

"A következő pillanatban surrogás hallatszott mindenhonnan,és pokoli bűzt árasztva megjelentek a sahranok.(...)
Az egyik kérdés nélkül a térdelő szerzetesre vetette magát,és miután egy mozdulattal kitörte a nyakát,fölé hajolt és várt. Néhány másodperccel később a férfi homloka felett megjelent egy vékony ezüstszál,s felette egyre élesebben kezdett kirajzolódni az elhunyt asztrálteste.Ekkor a lidérc nagy levegőt vett és beszippantotta a fénylő látomást,majd karmaival megragadta és erőszakkal eltépte az ezüstszálat.Ezután elővett egy gömb alakú üveget,és mintha csak könnyű pipa füst lenne,belefújta a szerzetes kiszívott lelkét,aztán egy dugóval lezárta,és az ezüst szállal lekötötte az üveg száját."



"Egyszerre nagyot dobbant a szívem. Elijah mögöttünk lovagolt az embereivel. Fekete ménjén úgy nézett ki,mint valami ógörög istenség,egy régi templom freskóján. Sápadt bőrét kifújta a szél,sötét haja csapzottan hullott enyhén borostás arcába. Vastag, prémes csuklyát viselt,ám így is jól kitudtam venni pillantását. Engem nézett. Nyíltan,minden szégyenkezés nélkül bámult,olyan egyenesen,hogy szégyenemben az arcomba szökött a vér. Kezeimmel önkéntelenül is égő orcámhoz kaptam,hogy elrejtőzzek előle,ám még így is láttam,hogy Elijah elmosolyodik és megcsóválja a fejét."

Aztán megismerhetjük a kis Joshua szívszorító történetét,melyben elveszítette a szüleit is.

"(...) szóval - folytatta - az apám visszarohant a házba, és azt mondta, itt a vég. Anyám zokogni kezdett és kérdőn nézett apámra, aki nem szólt semmit, de a fejével nemet intett. Tudtam, hogy beletörődtek a sorsukba, és nem fognak elmenekülni, bár azt hiszem, nem is lett volna hová. Aztán anyámnak eszébe jutott valami. A ház kamrájában volt egy földbe vájt pici üreg csapóajtóval. Ott tartották a szüleim az ételeinket, hogy a nagy nyári melegben ne romoljanak meg, már amikor egyáltalán volt mit ennünk. Fogták a kezem, felrántották az ajtót és betuszkoltak a lyukba. Torkom szakadtából ordítottam, hogy nem akarok elválni tőlük, de nem volt idő hosszas búcsúzkodásra, csak egy lopott csókra futotta, és egyetlen szóra: szeretlek. Ez volt az utolsó, amit hallottam tőlük, s aztán rám csapódott az ajtó, és dermedten figyeltem, ahogy a kinti dübörgés egyre erősödik.A tornádó fákat csavart ki és egész falvakat változtatott a földdel egyenlővé. A házunknak esélye sem volt,hiszen kívül-belül omladozott,így is csak a szentlélek tartotta egyben. A hangok egyre durvábbá váltak,a robajtól és a süvítő szél hangjától valósággal megsüketültem. Hatalmas csattanások,dörrenések hallatszottak és megremegett a föld,ahogy kártyavárként összedőltek a falak,és néhai otthonunk darabjait magával vitte a vihar."

Ennél a viharnál a kis Joshua is eltávozik az élők sorából,de visszatér és olyan különleges képességgel,amellyel mindnyájan boldogabbak lennénk. Ő egy idéző lesz,ami azt jelenti,hogy ha bármikor segítségre van szüksége neki vagy valamelyik barátjának akkor megidézheti az Angyalokat és kérheti a segítségüket :).

Ezek után Elijah megvásárolja Sophielt és kurtizánt akar belőle csinálni és ez a cselekedete összezavarja a lányt teljesen.

"Vajon végig ezt tervezte? Így akart megalázni és tönkretenni engem? Miért hagytam,hogy a bolondját járassa velem?"

"Meg fogom valaha is érteni,hogy mit miért tesz?"

"Nem értettem miért viselkedik úgy mintha idegenek lennénk,mikor néhány perccel korábban még a nyakamat csókolta...No, persze, színjátékból,hogy a többiek ne sejthessék, nem is vagyunk "igazi" ellenségek.
De vajon akkor mik vagyunk? Mit érezhet irántam és mit akar tőlem? Mert valamit csak akar,ha nem enged szabadon és tény,hogy időnként igazán figyelmes velem. Leszámítva,hogy napokra a börtönben hagyott,és előtte kis híján halálra korbácsolt. Ki érti ezt? "

"Magamnak sem mertem bevallani,mit érzek Elijah iránt,aki hol úgy viselkedett velem,mint az eleven tűz,hol pedig úgy,mint egy jeges kőszikla,és nem tudtam melyik az igazi arca. Tulajdonképpen nem is számított,hiszen ellenségek voltunk,akik alapjaiban másképp gondolkodnak a Világmindenség dolgairól.(...)
De van-e létjogosultsága a szerelemnek az ellenségek között?
Féltem attól,hogy az általam jeleknek vélt gesztusokat csak képzelem,és a végén kiderül,hogy semmit sem jelentek annak a férfinek,aki az első pillanattól kezdve megbabonáz. Titkon azonban még jobban féltem attól,hogy igazam van,és ő is szeret engem. Hisz akkor mi vár rám? Az ő oldala sohasem fogadna el, s elevenen bekebelezné a lelkemet,az enyém pedig kivetne magából,hiszen ezzel árulónak minősülnék.
De lehet-e bűn az igaz szerelem?"

Hogy alakul a két szerelmes sorsa? Tényleg létrejöhet-e a szerelem két össze nem illő lélek között? A jó és a rossz fogalmát tényleg csak egy vékony fonal választja el? Átadhatja-e magát Sophiel a szerelem érzésének anélkül,hogy bűntudata ne lenne?És Elijah meddig tudja majd titkolni az érzéseit a lány iránt?
Nos,remélem kíváncsivá tettelek benneteket és megtudhatjátok a választ ezekre a kérdésekre a legközelebbi bejegyzésemből. Ha pedig kedvet kaptatok a könyv elolvasásához,hát HAJRÁ!!!! Nem fogtok csalódni :).
És a végére egy kellemes kis angyal muzsika:). Jó relaxációt :).

Nicosia



3 megjegyzés:

  1. Te hoztad meg ehhez a könyvhöz a kedvemet, és nemrég meg is rendeltem. :)
    Pár nappal ezelőtt én is olvastam azokat a negatív kritikákat, és kicsit rám jött a frász, hogy esetleg egy olyan könyvért készülök fizetni, ami lehet meg sem érdemelné az árát. De ennek a bejegyzésednek hála, újból bizakodó vagyok, hogy egy jó könyvvel leszek gazdagabb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj,ennek nagyon örülök. Igazából ez volt a célom. Tudod a sok lehúzó kritikus valami okosat akart írni,de szerintem oltári nagy hülyeségeket hoztak össze. Én nem tudom mit olvastak.Ezzel akartam felnyitni az emberek szemét.Tényleg azt mondom,hogy nem tetszhet mindenkinek ugyanaz a könyv,de könyörgöm csak azért ne húzzuk már le,mert magánkiadás és többre viszi,mint általában az ilyen stílusú könyvek. Hidd el nem fogsz csalódni :). Most boldoggá tettél :)

      Törlés
    2. Örülök, hogy örülsz. ;)
      Remélem tényleg jó lesz a könyv, már nagyon várom, hogy olvashassam. Nem szeretnék a lehúzók táborába tartozni, de ha lesz valami bibi a sztorival, hát nem fogom kímélni. :| ;)

      Törlés