2013. január 22., kedd

A. O. Esther: Elveszett lelkek


Kicsit nehezen tudom összeszedni a gondolataimat erről könyvről,mert elvarázsolt,egyszeriben magával ragadott és annyi mondandóm lenne,hogy azt se tudom hol kezdjem.
Azt mindenképpen el kell mondjam,hogy az írónő nem aprózta el a történetet az egyszer biztos.
Már akkor megtetszett mikor megkaptuk a könyvesboltba és megláttam a borítóját illetve elolvastam az ismertetőt róla,sejtettem,hogy szerelem lesz,de azt nem hogy ekkora. Amikor kibontottam a csomagolásból,teljesen padlót fogtam. Gyönyörű borító,gyönyörű kötésben,egyszerűen szóhoz se jutottam. Régen láttam ilyen könyvet,amivel ennyi munka lehetett,de ezért lett tökéletes :).
És itt még ki sem nyitottam...és miután az is megtörtént,tudtam,hogy ezt a könyvet nekem találták ki :).
Jó minőségű papír, elég nagy betűk, csodálatos fűzött-ragasztott kötés és díszes iniciálé. *-* Ez a könyv maga a varázslat!


Még mielőtt belekezdenék a történet felvázolásába, még szeretnék annyit mondani,hogy eddig soha nem olvastam ehhez hasonló könyvet és ezzel nem azt akartam mondani,hogy amik idáig a kezem ügyébe kerültek nem tetszettek,mert igenis nagyon sok kedvencem van,köztük nagyon sok természetfeletti témájú (angyalokról,bukott angyalokról,tündérekről,vámpírokról,vérfarkasokról,vérmacskákról stb.) de ez a könyv más...ez nem csak egy megálmodott történet,hanem egy olyan megközelítése az Angyalok, Bukott Angyalok, Tündérek és a Mennyek birodalmának amiben nagyon sokan hisznek,köztük én is és ezt olvasni fantasztikus,felejthetetlen érzés volt. Olyan békességet éreztem közben,hogy azt leírni nem lehet... egy könyv,ami nem teljesen a fantázia szüleménye,hanem a valóság csírájának egy része.


Az én mindennapjaimat is végigkísérik az Angyalok és a Tündérek,ők az én barátaim,ezért is örültem annyira ennek a történetnek.
Kifogtok nevetni,de a végét meg is könnyeztem...nem azért mert szomorú vagy ilyesmi,hanem mert gyönyörű volt és sajnáltam,hogy elfogytak a lapok,mert teljesen belemerültem abba világba...és persze amiért nem tudom,hogy mi lesz a szerelmesekkel. De ne a végével kezdjem ugye :) ?

Ez a gyönyörűséges történet az Összetört glóriák sorozat első része,amely egy angyal lányról szól Sophielről, aki angyaltársaival alászáll a földre a mennyekből, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét és együtt harcolnak a térítőkkel a Sötét Angyalok ellen.
Glóriája és szárnyai nélkül érkezik a földre,hogy küldetését teljesítse.
Az emberi testtel azonban emberi érzéseket is kap és megtapasztalja az eddig számára ismeretlen fogalmakat,mint a félelem,a fájdalom és a szomorúság.De ezek mellett megtudja milyen az életre szóló barátság és a mindent felemésztő szerelem érzése.



Elijah a Sötét Angyalok vezére,aki kiátkozott angyalként a legidősebb idelent.
Neki sajátos gondolatai vannak a jó és a rossz fogalmáról,s akinek egy váratlan esemény folytán megváltozik az élete,nem is sejti,hogy mennyire.


Sokat gondolkodtam,hogyan is összegezzem nektek a történetet,először elkezdtem részletesen leírni a cselekményt,de aztán rájöttem,hogy felesleges,mert akinek nem kelti fel az érdeklődését ez a pár sor,az bele se kezdjen az olvasásába,ha meg  nagyon belemerülök akkor nem tudok leállni és szinte az egész könyvet bemásolhatnám :).
Tehát megpróbálom a lényeget kiszűrni nektek,bár nehéz lesz :).

A fent említett két főszereplő Sophiel és Elijah egy összecsapás alkalmával találkozik és első látásra megtetszenek egymásnak,bár próbálják titkolni,hiszen ellenségek és maguk sem értik az érzéseiket. Mindkettejüket megbabonázza a másik szépsége :).
A Sötét Angyal magával viszi a lányt,aki közben megszökik tőle,de a sahranok (démonok) karjaiba fut,ahonnan az Erdőlakók mentik ki.



Aztán egyszer csak egy csodálatos helyszínen találjuk magunkat fent a lombkoronák rejtekeiben :) ahol én is szívesen eltöltenék jó pár napot. Itt sok barátra lel,az Erdőlakók ( manók,tündérek ) személyében,akik begyógyítják a sebeit és segítenek neki. Sophiel már itt is sokat gondol Elijahra,pedig tudja hogy nem lenne szabad,de az érzéseinek nem tud megálljt parancsolni.

Ezek után a Sötét Angyalok börtönébe kerül,ahol összebarátkozik egy kisfiúval, Joshuával,aki ráadásul egy Mennyországba tett látogatás után úgy tér vissza a földre,hogy különleges képességei vannak.
Víziói vannak a jövőről,illetve látja,hallja az angyalokat és meg is tudja idézni őket. Nagyon szoros barátság lesz az övék és sok mindenre rájönnek a raboskodásuk alatt.
Például arra is,hogy a gonosz Mágus Sahranfer, alkut kötött a Sötét Angyalokkal, miszerint,azok lelkeket gyűjtenek neki,hogy erejét növeljék cserébe a lelkek egy részéből élőhalottakat csinál a számukra,akikből többnyire katona illetve szolgáló lesz. Sophielnek ezeket a lelkeket kell majd felszabadítania.
Nevessetek ki,de amikor a könyvben először találkoztam ezzel a gonosz Mágussal valamiért Hókuszpók jutott eszembe a Hupikék törpikék meséből,ezen persze jót mosolyogtam magamban.:) Na de vissza a történethez.


A börtön után Elijah várába kerül,miután megvásárolja őt kurtizánnak,de csak azért,hogy nagyobb biztonságba tudja a lányt,így szabadon járhat-kelhet a várban és senki sem bánthatja. De Sophielt ez teljesen felkavarja,mert nem tud a Sötét Angyal érzésein kiigazodni...most akkor ő is érez valamit iránta vagy csak beképzelte magának...persze mi tudjuk,hogy igen mivel az írónő volt olyan jószívű és belepillanthattunk Elijah  szemszögéből is a történetbe. Sophiel eközben egyre jobban vonzódik hozzá és sokszor nagyon nagy szüksége van az akaraterejére,hogy ezt ne nyilvánítsa ki.
Egyszer csak egy Bélyegzési Ceremónián találjuk magunkat,ahol hivatalosan is kurtizánná avatják Sophielt. Bár még ő maga sem érti hogy miért,egészen addig,míg Elijah el nem magyarázza neki,hogy csak így lehet biztonságban és ő maga is láthatja,hogy a férfi sosem bánt úgy vele mint egy igazi kurtizánnal.
Eközben bármennyire is harcolnak az érzéseik ellen egyre jobban egymásba szeretnek és hamarosan ezt be is vallják egymásnak,mind annak ellenére,hogy tudják nem helyes.



Sophiel közben megismeri a Sötét Angyalokat is és rájön,hogy nem is olyan rosszak,mint ahogyan gondolta és kétségbe esik mert már maga sem tudja ki a rossz vagy ki a jó,illetve mi helyes és mi nem.
Teljesen tanácstalan,hiszen szereti ezt a férfit és még soha nem volt ennyire boldog,de tudja,hogy nem hagyhatja cserben a sajátjait,akik közben lent raboskodnak az egyik Sötét Angyal, Fargo börtönében és nem tudja mit tegyen.
Mentse meg a társait és szúrja hátba az egyetlen férfit akit szeret és aki viszont szereti őt vagy harcoljon a férfi oldalán és szálljon szembe a sajátjaival. Bármelyiket is választja,elveszít valami/valaki nagyon fontosat.
Egy csapda folytán Elijának a vára a semmivel lesz egyenlő,mivel a térítők egy csapata megtámadja őket és mészárolja le az angyal embereit, így átkerülnek Fagus várába,ahol a lány társai raboskodnak lent a börtönben. Itt az esély,hogy kimenekítse őket egy kis segítséggel.

Eközben Sophiel gondolkodóba esik és rájön,hogy akik ilyen szörnyűségre képesek azok nem lehetnek az ő térítői,itt valami más lesz. És összerakja a képet...mi van ha a Mágus küldte rájuk azokat az embereket és a boszorkányt,aki sóbálvánnyá változtatta a fél sereget és a többi kurtizánt,azzal a céllal,hogy még nagyobb gyanúba keverje az igazi térítőket és Sophiel társait,hogy még jobban elmérgesedjen a háború a két fél között,míg csak egyedül marad a világon,hogy uralkodhasson.
Ezt persze Elijáhn kívül senkivel nem osztja meg,de még ő sem hiszi el eleinte...aztán a cselekmények alakulásával,azt gondolja majd,van valami abban amit a lány mond.

A történet vége felé járva Sophiel kimenekíti társait a cellából...ráadásul tetten érik,de Elijah szabadjára engedi őket...Sophielnek megszakad a szíve,hogy elárulta az egyetlen férfit,akit szeretett.
Nem igazán szeretném lelőni a végét,de annyit elárulok,hogy amint Sophiel és társai kimenekülnek, a lányt nem látja szívesen senki a térítők közül mert nem hisznek neki. Csak angyaltársaira ( főleg Gabrielre ) és a kis Joshuára számíthat,akivel titokban útnak is indulnak,hogy felszabadítsák a bezárt lelkeket.
A vége is eléggé izgalmas és gyönyörű, nem csoda,hogy eleredtek a könnyeim...ha elolvassátok ti is tudni fogjátok miről beszélek. De mindaz amit ide leírtam fel sem ér azzal amit valójában éreztem a könyv olvasása során és higgyétek el ti is csak akkor értitek meg igazán,ha elolvassátok :).
A történet felépítése zseniális,végig izgalmas és sok mindent tanulhatunk a szeretetről,igaz szerelemről és barátságról, a jó és a rossz fogalmáról illetve az Isteni gondviselésről, mindamellett,hogy gyönyörű színhelyeken találhatjuk magunkat.

Még egyszer nagyon köszönöm az írónőnek ezt a csodálatos utazást,nem csak a képzelet,hanem a valóság világába is. Biztos vagyok benne,hogy az Égiek segítették ennek a műnek a létrejöttét,így nekik is köszönöm,ahogy azt is,hogy minden nap velem vannak és megmutatják,hogy igen is vannak csodák,hogy itt mire gondolok az legyen az én titkom,de amióta elolvastam a könyvet csupa csoda és boldogság vesz körül :).




Mindenesetre nagyon várom ennek a fantasztikus történetnek a folytatását,amit nem is olyan sokára már a kezünkben foghatunk,hiszen tavasszal jelenik meg Hívogat a fény címmel,engem már a borítója is elvarázsolt *-* :).
És titeket? A könyvről pedig többet is megtudhattok,ha ide kattintotok és ha már ott jártok nézzetek körül,gyönyörű az írónő honlapja :).
Remélem sokakhoz jut el ez az értékelés,amellyel remélem kicsit felcsigáztalak benneteket,bár még mindig azt hangoztatom,hogy ez semmi a könyv valódi varázsához képest.

Nicosia








4 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett az értékelésed! Már azt hittem, a könyv egész tartalmát leakarod írni. ;)
    Ezt a könyvet is akarom! Köszönöm a beszámolód! :) Nélküled szerintem nem találkoztam volna ezzel a történettel, vagy csak nagy sokára.
    Az első könyv borítója nem igazán tetszik, de a folytatásé nagyon szép! *.*
    Ja, és tetszenek a képek, amiket a bejegyzéseidbe szúrsz. :)

    És tudom, hogy nem szabad irigynek lenni, de olyan jó neked, hogy könyvek közt dolgozol. Én is szeretnék! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök,hogy tetszett...igen én is gondoltam,hogy kicsit elragadtattam magam de hát nem írhatom le csak félig a történetet :).
      Ez volt a cél,hogy minél több emberhez eljusson *-*...
      Hát gondolom mondanom sem kell,hogy én mennyire szeretek ott dolgozni :).
      Köszönöm a véleményed ;)

      Törlés
  2. Ez idáig a legszuperebb, leggyönyörűbb értékelésed!:)Nagyon megindító volt... A könyvre pedig igényt tartok! :p

    VálaszTörlés
  3. Egyem meg a hátadat,köszönöm szépen :) és hamarosan megkapod :)

    VálaszTörlés