2012. december 3., hétfő

Cor Leonis Kiadó EHTU Karen Marie Moning: Hajnalra várva kedvcsináló

És íme eljött a december a Cor Leonis Kiadó által meghirdetett EHTU harmadik fordulója. Nagyon gyorsan telnek a hónapok,de nem bánom,mivel ezzel a sorozattal nem igazán lehet lassan haladni...higgyétek el,próbáltam...nem jött be :). Ha egyszer elkezded nem tudod letenni,Moning sajnos (na jó annyira nem sajnos) ezt műveli veled...elvarázsol,felemészt,bekúszik a bőröd alá és addig mászik míg a végére nem érsz...és akkor ott állsz tehetetlenül,kifacsarva,hogy mivan (nyolcvan felkiáltójellel)mert nem hogy nem tudod meg,mi az igazság,vagy ki is a rossz fiú és nincsen minden jó,ha a vége jó...hanem még jobban összekuszálja a dolgokat és akkora kérdőjelet vagy csattanót hagy a végén,hogy még a füled is ketté áll. Na most az a szerencse,hogy ha egyet befejeztem,már nem kell hónapokat várni a következő részre,tehát akik most kezdi a sorozatot,ők szerencsések...bezzeg még mi,asszem lerágtuk tövig a körmeinket mire a kezünkbe foghattuk a kövi részt. És ne hogy azt higgyétek,hogy egy elolvasás és utána uncsi lesz...neeeem,ez mindig izgalmas és magával ragadó marad,amíg világ a világ. Tehát harmadik részre fel (Hajnalra várva)!!!!!
Egy kis kedvcsináló ízelítő a Hajnalra várva című kötetből:
"Egyszer csak azt reméltem,hogy felébredek, és kiderül, mindez csak rossz álom volt. Alina él, én nem félek a sötétben,nem járnak szörnyek Dublin utcáin, és nem rettegek attól,hogy holnap nem kel fel a nap."
" Senki sem fest jól a legsötétebb óráiban,de ezek az órák tesznek minket azzá,akik vagyunk. Bátran szembenézünk a problémákkal, vagy megfutamodunk. Győzedelmeskedünk, megacéloznak bennünket a kiállt próbák, vagy örökre megtörünk."
"Barrons és én együtt küzdöttünk a szörnyek ellen. Kétszer megmentette az életemet. Veszélyes vágy öntött el bennünket egymás iránt."
"Amikor személyes kérdést teszek fel neki, mindig csak egy rejtélyes "Maradjon vagy menjen el" megjegyzést kapok, és emlékeztet rá,hogy állandóan megmenti az életem. Mintha az elég lenne ahhoz, hogy befogjam a szám, és ő tovább dirigáljon. Az a szomorú,hogy többnyire befogom a szám, ő meg tovább dirigál."
"Belöktem az ajtót és beléptem. A szobában érezhető illat Barronsre emlékeztetett. Mélyen beszívtam. A sötét,fűszeres arcszesz halvány illatát megérezve, egy pillanatra ismét a Burren alatt voltam,ahol majdnem meghaltam a múlt héten,amikor a vámpír Mallucé elrabolt, magával hurcolt a labirintusszerű alagúthálózatba,és halálra kínzott,hogy bosszút álljon hátborzongató sérüléséért,amelyeket nem sokkal azután okoztam neki,hogy Dublinba érkeztem. Barrons vad, perzselő teste alatt feküdtem a földön, széttéptem az ingét, végigsimítottam kemény,izmos hasán,amelyet bonyolult,idegen,fekete és karmazsinvörös tetoválás borított. Magam körül éreztem az illatát. Olyan érzés volt,mintha bennem lenne, vagy én benne. Azon gondolkodtam, mennyire láthatnék jobban bele, ha magamba engedném."
Remélem csináltam egy kis kedvet az olvasásához ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése