2012. november 17., szombat

Nem jutok szóhoz :)

Tündérkrónikák

Egyszerűen nem tudok betelni a Tündérkrónikákkal…:) komoly függőséget okoz,komolyan mondom. Ha elkezdem olvasni,falom a lapokat egyre csak többet és többet akarok,de mivel sajnos az embernek más dolga is van ( munka,házimunka) addig félre kell tegyem…de akkor is csak folyton ezen jár az eszem,h Moning hogy tudta így felépíteni,hogy még az utolsó rész olvasásánál is csak tátogok mint a hal,amikor kifogják…és mindig előttem vannak a szereplők, Barrons…hát…(nagy levegő)… létezik másik ilyen férfi mint ő?-nem hiszem. Na és V'lane?-apám én is szeretném,ha a nevét a nyelvembe helyezné és elteleportálna innen bárhová,ahová szeretném:). És ott van a drága Mac,akivel egyszerre sírok,nevetek és harcolok…olykor gyötrődöm és bosszút forralok és szövetkezem az ellenséggel, hogy megmentsem a férfit akit szeretek,de akinek nem vallom be az érzéseimet,mert én sem tudok kiigazodni az ő érzésein és ezért sokszor egymás agyára megyünk és jókat civakodunk (bár ilyenkor jól felpofoznám őket,hogy elég már) és hogy megmentsem a világot. Szóval a Tündérkrónikák egyszerűen odatapadt az agysejtjeimhez, mint egy pióca és csak nagyon fájdalmas mellékhatásokkal lehet onnan eltávolítani. Hidd el,ha elkezded TE is FÜGGŐ leszel és nem akarsz majd mást csak ezt,ugyanis a Tündérkrónikák sorozat magasra teszi a mércét…nagyon! Jó olvasást mindenkinek hozzá:):):)!!!!! És soha ne feledd: Maradj a fényben! A remény erőssé tesz,a félelem megöl.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése