2012. november 19., hétfő

HTUH Keserű ébredés idézeteim

"-Jericho Barrons- mondta mögöttem egy mély művelt férfihang. -És önben kit tisztelhetek?- Nem ír akcentussal beszélt,de hogy milyennel arról fogalmam sem volt. Megfordultam, már a nyelvem hegyén volt a válasz,de nem mondtam meg a nevem. Nem csoda,hogy Fiona ilyen áhítattal ejtette ki a nevét. Belül egy kicsit megremegtem és kinyújtottam a kezem. -MacKayla,de általában Macnak hívnak."
Ragadozó szerű pillantással tanulmányozott, tetőtől talpig szemügyre vett. Én is ugyanezt tettem. Ez a férfi nem csak elfoglalt egy helyet térben,hanem be is töltötte azt. A helyiség korábban könyvekkel volt tele,most meg vele. Harminc körüli, kb. 190 centiméter magas férfi volt: sötét haj,aranyló bőr,sötét szempár,határozott,finom metszésű vonások... Nem nevezném jóképűnek. Az túl enyhe kifejezés lenne.
-Nem fenyegetem,csak figyelmeztetem. Nem azért keresem azt a könyvet ilyen régóta,és kerültem hozzá ilyen közel,hogy valaki az utamba álljon,és elcsessze nekem. Kétféle ember létezik a világon Ms. Lane: azok,akik mindenáron túlélik,és azok akik, két lábon járó áldozatok.
Két lábon járó áldozat,te petúnia -motyogtam. Hallottam magam és felnyögtem. Az Egyesült Államok erősen vallásos déli részén születtem és nevelkedtem,így gyerekkorunkban anyánk határozott álláspontot képviselt a káromkodással kapcsolatban: Egy csinos nőnek nincs mocskos szája,szokta mondogatni. Így aztán Alinával sajátos rendszert dolgoztunk ki a csúnya szavak helyettesítésére. Szar:karamellás vödör. Segg:Petúnia. A francba:százszorszép. A b betűs szó-nem is emlékszem mikor használtam utoljára-béka.
-Láttam még egyet. Ahogy mozdultam,Barrons velem együtt fordult. Most megállt,háttal egy nehéz,díszes könyvszekrény oldalának. - És? Mondtam magának,hogy így lesz. Olyan utálatos volt? Erről szól ez az egész? Megrémisztette magát? Mély levegőt vettem és a könnyeimmel küszködtem. - Tudja,hogy láttam. Barrons álla leesett. Egy hosszú pillanatig tátott szájjal meredt rám,aztán megfordult, és olyan erővel csapott a könyvszekrény oldalának,hogy a földre röpültek a könyvek. Amikor visszapördült,arca rettenetes dühről árulkodott. - A rohadt életbe!-fakadt ki- Kibaszottul nem hiszem el. Maga Ms. Lane, fenyegetést jelent másokra. maga egy két lábon járó,beszélő, rózsaszínű katasztrófa!- ha pillantással ölni lehetne,ott helyben holtan rogyok össze.
-Miért segít nekem?-kérdeztem tőle aznap éjjel,amikor visszajött a boltba. ...- Nem én segítek magának,Ms. Lane,hanem azt képzelem, talán maga válik az én hasznomra. Ha igen,élve van magára szükségem. - Hogyan lehetnék én a hasznára? - A Sinsar Dubh-t akarom. - Azt hiszi,hogy valahogy segíthetek megtalálni? -Talán.
Amint becsuktam az ajtót rögtön kétrét görnyedtem és kihánytam az ebéd maradékát... ...Ruhám újával megtöröltem a szám és haragos pillantást vetettem Barronsre. Utáltam a hajamat, utáltam az életemet és éreztem,hogy ez süt a szememből. Ő viszont úgy örült,mint majom a farkának. - Mi volt ez Barrons? Mit tett velem?- kérdeztem vádlón. Bármilyen valószínűtlennek tűnt is,biztos voltam benne hogy valahogyan vele hozható összefüggésbe ez a hirtelen jött rosszullét. Nevetve felállt és lenézett rám. - Ön Ms. Lane,képes érzékelni a Sinsar Dubh-t, és ezzel most nagyon-nagyon hasznos lett számomra.
Ahogy élőhalotti csendben ott állt,szemtől szemben Jericho Barrons érzéki férfiasságával és felkavaró vitalitásával, rémülten döbbentem rá, hogy bár egy vámpír barlangjának mélyén állok a követői meg szörny kedvencei gyűrűjében,ha választanom kellene,hogy az előttem álló két férfi közül melyik a veszélyesebb,hát nem Mallucé-ra szavaznék. Összeszűkült szemmel néztem egyikről a másikra. Valami bosszantott,amit nem egészen tudtam megfogalmazni. Valami olyasvalamiről volt szó,amire buta módon csak túl későn fogok rájönni. Nemsokára majd megértem,hogy ezen az éjjelen semmi sem az volt aminek látszott,és Barrons nem azért nézett szembe olyan hűvösen a Vérszívó Mesterrel,mert pénzügyileg megszorongatta,hanem mert abban a biztos tudatban sétált be ide,hogy mindegy mi történik,élve fog távozni.
Barrons átkarolta a vállam. Abban a pillanatban megborzongtam, hogy hozzámért,csakúgy,mint tegnap éjjel. Ez a férfi nagyon különös testi hatással volt rám.
-Akkor ne fitymálja le, amit tettem, mert nem volt más megoldás, Barrons. A szoknyám alatt nem tudtam volna kipréselni és aligha bírtam volna a melltartómba gyömöszölni. Tekintete a mellemre siklott és egy pillanatig elidőzött rajta. Amikor újra a doboz felé irányította, elakadt lélegzettel,bambán bámultam sötét feje búbját. Épp most nézett rám olyan érzéki,szexuálisan felfűtött,éhes pillantással,amilyet még soha életemben nem láttam,és szinte biztos voltam benne,hogy nem tudatosan tette. A mellem lángolt,a szám,hirtelen,kellemetlenül kiszáradt.
Az egyik kedvenc dalomat hallgattam a Laidet James- től - az ágy lángol a szenvedélyes szerelemtől,a szomszédok panaszkodnak a zajokra,de ő csak akkor élvez el,ha ő van felül-,amikor megláttam. Amint ránéztem,abban a pillanatban kefélni támadt kedvem.
-Bármit csinálsz is velem, abbahagyhatod. Csak az idődet pocsékolod. - Én semmit sem csinálok,sidhe-látó-felelte. - Ez én magam vagyok. Én vagyok minden erotikus álmod,amely még eszedbe sem jutott. Én vagyok a szex,amely kiforgat magadból és eléget- mosolygott. - És ha akarom meggyógyítalak.
-Ne epekedj,azután a férfi után,aki lehetnék,hanem jól nézd meg azt,aki vagyok.
-Mindent tud rólam,amit tudnia kell Ms. Lane. Ahogy én is tudok magáról mindent,amit tudnom kell. Most pedig indulás.Minden perc drága.
-A hozzáállás formálja a valóságot Ms. Lane, és a magáé elég vacak. Akkor éjjel nem fogtam fel,mit próbált ezzel mondani,de később,amikor fontos lesz, eszembe fog jutni,és megértem. Minden csatában a remény az egyetlen és legnagyobb előnyünk. Az a sidhe-látó aki feladja a reményt és nem ragaszkodik foggal körömmel az életéhez,az halott sidhe-látó. Egy sidhe-látó,aki azt hiszi,hogy legyőzték,akár egyenesen a halántékához is szoríthatja a kétségét és meghúzhatja a ravaszt,hogy kiloccsantsa a saját agyvelejét. Az élettel kapcsolatban kétféle hozzáállás létezik: remény és félelem. A remény erőssé tesz,a félelem megöl.
Egy nap már nem fogom levenni a ruhám V'Lane jelenlétében,de ezért az ellenállásért a lelkem egy darabkájával fizetek majd.
Ez annyira nem vallott rám. Én olyan nő vagyok,aki egy férfira vágyik. Még a vágyálmaimban sem többszereplős pornóról fantáziálok,hanem hagyományos,forró szexről. Ekkor e lelki szemeim előtt meglehetősen vizuális formában megjelent a cuki fiú a bátyjai társaságában,s majdnem megtántorodtam a nyers erotikától. Erősen megráztam a fejem és emlékeztettem magam,hogy miért vagyok itt: SZT-ket keresek,nem pedig orgiaszerű,esztelen szexet. Már majdnem feladtam a reményt,hogy találok valami érdekeset,amikor a pillantásom megakadt egy darab rózsaszín selymen és csipkén,amely nem messze tőlem hevert balra a földön,abban az irányban,ahonnan jöttem. Akaratlanul is az jutott eszembe,milyen szép, és visszamentem megnézni. mi az. Lángba borult az arcom. Naná,hogy tetszett. Az én bugyim volt az.
Olyan közel jött hozzám,hogy éreztem a nagy,kemény testéből áradó forróságot és hátra kellett hajtanom a fejem,hogy rá tudjak nézni. Megdöbbentett csillogó,éjsötét szeme,bársonyos barna bőre,szexis szája. Telt alsó ajka buja érzékiségről,felső ajka önuralomról talán egy kis kegyetlenségről árulkodott,én meg arra gondoltam,milyen lenne...
Lenézett a lándzsára,amely félig kilógott a táskámból,lekapta a fóliasapkát a halálos hegyéről,aztán egyenesen az arcomba hajolt. Közelről láthattam,milyen rettenetesen dühös. A szája széle és az orrlyukai fehéren habzottak,sötét szeme haragosan lángolt. - Soha többé ne váljon meg ettől a lándzsától! Megértette Ms. Lane? Ezzel fog enni,zuhanyozni,aludni,baszni.
A harcon kívül mindent kizártam a fejemből és küzdöttem. Küzdöttem a nővéremért,aki egyedül halt meg egy sikátorban. Küzdöttem a nőért,akinek a szépségét elszívta a Szürke Ember,amíg én sült krumplit falatoztam,és azért a nőért is akit két napja ölt meg míg én tehetetlenül, döbbenten figyeltem. Küzdöttem azokér,t akiket a Sokszájú Valami ölt meg. Küzdöttem a kiszáradt emberi bőrdarabokér,t amelyeket a szél görgetett végig a Collins Street és a Larkspur Lane közötti elhagyatott utcákon. Talán még O'bannion néhány emberéért is. És küzdöttem, azért a huszonkét éves fiatal nőért,aki úgy érkezett Dublinba, hogy egész biztosan tudta ki ő,de akinek már fogalma sem volt arról, honnan jött, hová megy és akinek épp most törött le a harmadik rózsaszín körme. Az alabástrom lándzsahegy szinte szent fénnyel ragyogott a kezemben, ahogy lebuktam, megpördültem, ütöttem és szúrtam. Éreztem, hogy valaki más lettem és ez jó érzés volt. Egyszer megpillantottam Barrons döbbent arcát, és tudtam, hogy ha ő így néz rám akkor tényleg van mit nézni rajtam. Úgy éreztem, érdemes engem nézni. Úgy éreztem magam, mint egy jól felépített, olajozott gépeze,t amelynek egyetlen célja van: tündéreket ölni,jókat, rosszakat. Valamennyit.
Barrons a körmöm fölé hajolva gondosan,halvàny ròzsaszín körömlakkot kent a gyűrűsujjam körmére. Nagynak,izmosnak,férfiasnak tűnt...é s idétlennek,mint egy ròmai tiszt fodros kötényben. A szàmba haraptam,hogy ne nevessek fel.
Folyt.köv. Álom és valóság :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése